Chapter forty-seven

Sziasztok!

A mai második rész és egyben a blog utolsó előtti része (plusz az epilógus). Nem akarok sokat pofázni itt, majd a következőnél xdd

Jó olvasást :)

Chapter forty-seven

* Harry Styles *

Körülbelül 10 perce kelhettem fel, de már ideges voltam... Nem találtam az alsónadrágjaimat, amit valószínűleg a balhénknak köszönhetem Annie-vel. Nem tudtam mit csinálni, át kellett mennem hozzá. Tudom, hogy utál, de ezért nem járkálhatok meztelenül...

Egy törölközőt a csípőm köré tekertem és abban próbáltam átbotorkálni a szomszéd szobába feltűnés nélkül, de hát persze, ez nem jött össze...

- Békülős szex? Grr.... -kacsintott rám Louis.

- Kabbe! -grimaszoltam egyet, s már tovább is álltam.

Kopogtam egyszer, kétszer, háromszor, de senki nem szólt. Azt hittem nincs itt, ezért bementem, de ott volt. Azaz, voltak... Zayn-nel, egymáson, póló nélkül. Ledöbbentem. A legjobb barátom képes ezt tenni velem? Meg a barátnőm? Miért?! Rengeteg érzés kavargott bennem, de jobbnak láttam, ha nem szólok semmit és csak elmentem.

Egyedül kellett, hogy legyek, különben valakit szétverek. Zayn a legjobb haverom, tudnia kéne, hogy Annie nem szabad és hogy szeretem, de nem! Őt ez nem érdekli, mert ő a macsó, a "mindenkit megdugok"-pasi...

Felvettem a tegnapi alsóm, egy gatyát meg egy fölsőt és elhúztam...

***

- Harold! Hallasz engem? -pofozgatott valaki.

- Ja, aha... Ki vagy? Hol vagyok? -dörzsölgettem a szemem.

- Luca vagyok és egy bárban vagyunk. Szerencséd, hogy megtaláltalak! Olyan részeg vagy, hogy járni nem tudsz... -húzta a száját.

- Nem. Csak voltam. Már jól vagyok... -erőltettem egy mosolyt arcomra- De mennem kell! -pattantam fel.

- Várj! Hova akarsz menni? -fogta meg a kezem.

- Van még egy elintézetlen ügyem.

Nem kérdezett többet csak követett és hallgatott. Nem ismerem, és amikor pár szót beszéltem vele, akkor is bunkó voltam, de még így is jó fej. Ennek örülök, viszont kicsit jobban lekötött abban a percben Zayn és Annie....

Fogjuk rá, hogy jól voltam. Rettenetesen szédültem és a mozgásom is elég koordinálatlan volt, de nem foglalkoztam vele, csak mentem. Felmásztam a lépcsőn és bekopogtam Zayn szobájába, de csak a zenét lehetett hallani. Tudtam, hogy ideges, akkor csinálja ezt. Berúgtam az ajtót és az ágyon ülő Malik-hez léptem.

- Harry, meg tudom magyarázni! -állt elém, de mást már nem tudott mondani, mert behúztam neki egyet.

Aztán ő visszaütött és letepert a földre. Aztán felülkerekedtem rajta és ez így ment addig, míg Louis le nem szedett róla. Már mindenki ott volt és engem szidott, de semmit sem tudtak! Senki se tudta mi történt, csak ő, én és Annie.

- Most nekem anyáztok, de ez a gyökér lefeküdt a barátnőmmel! Az a ribanc meg hagyta magát, mert miért ne? Ugye?! Te -mutattam Zayn-re- egy világi csicska vagy és mindenre rámászol, ami él és van rajta lyuk. Te -fordultam Annie-hez- meg egy nyomorék ribanc vagy, aki bárkinek szétteszi a lábát, aki híres. Pusztuljatok meg mind a ketten, engem már az sem érdekel! Remélem boldogok vagytok! -ordibáltam.

* Annie Brown *

- Most nekem anyáztok, de ez a gyökér lefeküdt a barátnőmmel! Az a ribanc meg hagyta magát, mert miért ne? Ugye?! Te -mutatott Zayn-re- egy világi csicska vagy és mindenre rámászol, ami él és van rajta lyuk. Te -szólt most hozzám- meg egy nyomorék ribanc vagy, aki bárkinek szétteszi a lábát, aki híres. Puszutljatok meg mind a ketten, engem már az sem érdekel! Remélem boldogok vagytok! -ordibálta.

Nem tudtam megmozdulni és válaszolni se. Oké, hogy részeg volt, de akkor a legőszintébbek az emberek. Hiba volt ez Zayn-nel, de nem vagyok Harold barátnője, semmi köze nincs hozzám. Ő megcsalhat én meg nem?! Ezeket tudván is rosszul esett amit mondott... Éreztem, hogy hamarosan kibuggyannak a könnyek szememből, ezért elfutottam. Berohantam a szobámba és az ágyra feküdtem. Sírtam, bömböltem, zokogtam. Tudtam, hogy szeret, én is szeretem, de elástam magam a szemében...

- Annabella! Te normális vagy?! -rontott be a szobámba Szabina, Luca és a srácok.

- Hagyj, kérlek... -nyöszörögtem élettelenül.

- Mi az hogy hagyjunk?! Persze, amikor Zayn jött nem mondtad ezt! Igaza van Harry-nek, egy ribanc vagy! Hogy képzelted, hogy a legjobb barátnőd pasijával, aki nem mellesleg a te pasid legjobb haverja? Egy szerencsétlen vagy, vágod? -üvöltözött velem tovább.

- Nem! Kurvára nem értesz semmit! Harold nem a pasim, és Zayn se Cassié! Miért ne feküdhetnék le vele? Semmi közötök hozzá! -keltem ki magamból, mire mindenki megindult a szobámból, kivéve Louis-t- Na? Mi van?! Te is szeretnél még belém rúgni? Csak rajta!

- Nem, de tudnod kell, hogy csalódtam benned... -nézett mélyen szemembe, majd kiment.

Elegem volt. Mindenkiből! Harry utál, Zayn utál, a barátaim utálnak, sőt még az unokatestvérem is... Igen, tényleg hiba volt, de senki nem tudja Ő mit tett velem. Senki nem tudja milyen érzés ez, hogy az egész világ ellened fordul és teljesen egyedül vagy. Egyedül kell legyőznöd a problémákat és a belső démonjaidat. Senki nem érti ezt meg. És ezt ők nem is fogják... Mindig is más voltam. Soha nem gondolták volna, hogy ezt teszem, amit tenni fogok. Soha nem gondoltak bele mennyire fáj nekem az, amit a fejemhez vágnak. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és nagyobbnál-nagyobb hibákat követek el, de mégis. Ők a barátaim és tudniuk kéne, vagy ha nem is tudják meg kéne kérdezniük; mit miért teszek. De már késő.