Chapter forty-six

Sziasztok!

Ezennel lezárom a szavazást! Többségben voltak azok, akik a "Vasárnapig legyen meg az összes rész"-re szavaztak. Igazából kicsit félek kijelenteni, hogy meg lesz az összes rész, tekintve, hogy holnap 3-kor már a kollégium előtt kell állnom és be kell költöznöm, 6-kor pedig évnyitó, de igyekszem. Köszönöm, hogy szavaztatok :)

Jó olvasást xx

Chapter forty-six

* Zayn Malik *

Miután Louis távozott a szobámból megpróbáltam átértékelni a helyzetet. Végül is, ha korán születik gyerekem el tudok menni vele focizni, meg futkározhatnék vele és visszakaphatnám Cassandra-t. Igen, ezek jó dolgok, viszont mindketten nyúzottak leszünk, éjjelente fel kell kelnünk és én a karrierem mellett nem tudom ezt csinálni...

Még egy kicsit gondolkodtam ezen a baba-témán, majd úgy határoztam, hogy ezt Cassie-vel kéne megvitatnom. Átsiettem a szobájába, de őt nem találtam sehol. Megnéztem a lakosztály minden egyes helységében, de sehol nem volt, aztán mikor már kezdtem feladni megérkezett. Szemei ki voltak sírva, haja kócos volt és még az eddigieknél is meggyötörtnek nézett ki... Nem értettem mi történt.

- Cas, mi van? -siettem oda hozzá.

- Gyere be a szobába... -nyögdécselt két sírógörcs között.

Óvatosan behúztam a szobába és leültettem az ágyra. Még mindig nem tudott normálisan beszélni, ezért egy pohár vizet is adtam neki. 

- Na, mi történt? -fürkésztem kíváncsian tekintetét.

- A gyerek.... 

- Mi van vele? Jól van?! -ijedtem meg.

- Elvetettem. -szólalt meg alig hallhatóan.

Nem kaptam levegőt. Nem tudtam meg szólalni. Nem tudtam mit tegyek. Igaza volt! Elküldtem azzal az indokkal, hogy nem kell a gyerek csak Ő. Most visszajött a gyerek nélkül, és küldjem el, hogy csak azzal kell?! Tudtam, hogy én vagyok a hibás, de az érzelmek eluralkodtak rajtam...

- Hogy tehetted ezt? Normális vagy?! Az egy élő ember volt, bassza meg! -ordítottam teljesen kifordulva magamból.

- Mi az, hogy hogy tehettem?! Te akartad! Az egész miattad van! Ha húztál volna gumit most nem lenne semmi baj! -kezdett rá Ő is.

- Nehogy már az egész az én hibám legyen! 

- Akkor mégis kié?

- Tudod, egész délelőtt téged kerestelek, mert meg akartam mondani, hogy vállaljuk a gyereket, mert szeretlek és bármit megtennék érted, de elszúrtad!

- Én meg azért vetettem el, hogy megmutassam téged jobban szeretlek, de lehet hogy abban a kicsiben több örömömet leltem volna, mint benned. -nézett rám komolyan.

Már nem kiabált. Tudta, hogy így sokkal jobban fájnak a szavai. Én is tudtam neki mennyire fáj, hogy elvetette a gyereket, miattam, de nem érdekelt. Meg kellett volna kérdezni, még akkor is, ha az elején azt mondtam volna, hogy csinálja... Csalódott voltam. Csalódtam Cassie-ben, csalódtam magamban és elegem volt...

Dühösen kijöttem a szobájából és egyből lementem az udvarra cigizni. A nikotin enyhítette a remegést testemben. Már a második szálat szívtam, mikor egy ismerős hang megszólalt.

- Kapok egy szálat? -mosolygott kedvesen, de amint meglátta arcomat aggódni kezdett- Jézusom, Zayn, mi történt?

- Semmi...

- Jó duma. Én is ezt szoktam mondani... -mosolyodott el halványan- Na?

- Cassie elvetette a babát...

- De ez jó! Vagyis, te nem akartad nem?! És ő hogy viseli?

- Nem jó! Hogy lenne már jó, Annie a fenébe is?! 

- Nyugi. Lesz ez még így se! Majd ha lenyugszanak a kedélyek minden rendben lesz. Lesz még egy rakat gyereked, és Cassie is jobban lesz. -próbált felvidítani.

- Tudod mit kéne? Leinni magunkat, de nagyon brutálisan!

- Nem! Azt ilyenkor nem szabad! Lehet, hogy abban a pillanatban jó, de mikor kijózanodsz, sokkal rosszabb lesz... Gyere fel a szobámba, beszélgessünk, oké? Csak ne csinálj semmi hülyeséget! -lökött játékosan oldalba.

- Oké. -mosolyodtam el.

***

Csak beszélgettünk és beszélgettünk. Hihetetlen milyen aranyos ez a lány! Régen is rengetegszer meghallgatott, de most teljesen más. Mintha csak ő értene meg. Ő is elég szar helyzetben van, de nem mutat semmit. Az egész világ ellene van, de csak mosolyog és nem foglalkozik vele, mert erős. A legerősebb ember, akit ismerek...

- Na, jobb már? -simított végig karomon.

- Igen. Köszönöm.

- Mondtam, hogyha kibeszéled magadból jobb lesz! -mondta büszkén.

- Igazad van, mint mindig! -forgattam meg szemem.

Aztán csak nevetett és egyre közelebb értek egymáshoz ajkaink és megcsókoltam... Teljesen máshogy csókol, mint Cas, vadabb, szenvedélyesebb. Mikor már észbe kaptam nem volt rajtam fölső. Az ő blúza is lekerült. Aztán nagy világosság lett a szobába. Az ajtó kitárult és egy meglepett, hatalmasra tágult szempárral találtuk magunkat szembe.

- Ne! Várj! -kiáltott oda neki, Annie, de ő elfutott.