Chapter forty-eight, epilouge

Sziasztok!

Fuh... Nem tudom hol kezdjem. Ez az utolsó rész. Nagyon furcsa, hogy többet ide nem fogok írni és hogy egy történetet befejeztem. Nem akarok túl nyálas dolgokat írni, de mindent köszönök nektek :) Nélkületek nem jutottam volna eddig és tudom, hogy vannak ennél olvasottabb blogok is, de én annak is örülök, hogy ti vagytok nekem :) Remélem a jövőbeni írásaimat is figyelemmel kíséritek :) Még egyszer köszönök mindent <3 #szeretemazolvasóimat

Ja és itt ez a két szám (zene1,  zene2) ezeket hallgassátok hozzá és ha vége kezdjétek újra :)

Jó olvasást így utoljára itt xx

Chapter forty-eight, epilouge

* Balogh Szabina *

- Hol van Annie? -kérdeztem idegesen az étterembe, ahova mindenki hivatalos volt.

- Szerintem nem fog eljönni... -mondta Louis.

- Nem csodálom... Ilyenkor bezzeg nem nagy a szája. -szólalt meg Harry is.

- Együnk inkább! -ajánlotta fel Liam.

A vacsora után Harry, Niall, Lottie, Louis és Luca elmentek bulizni, mi a többiekkel inkább kipihentük magunkat, ezért visszasétáltunk a hotelba.

- Szerintetek mi lehet vele? -kérdezte Cass.

- Kivel? -értetlenkedtem.

- Annie-vel. Ez most más, mint amikor eddig kiborult...

- Semmi. Csak azt akarja, hogy mindenki vele foglalkozzon. -forgattam a szemem.

- Én azért megnézem mi van vele, ha visszaértünk.

***

- Szi-a... Gye-gyere be a Flower kórházba... A-annie... -sírtam a telefonba.

- Mi-mi van vele? -kérdezte Harold idegesen.

- Csak gyere. -mondtam, majd bontottam is a vonalat.

A mentősök épp rakták be a kocsiba, mikor megkérdezték ki utazik vele, mire egyből felpattantam mellé és már mentünk is. Pislogott, sírt és akadozva vette a levegőt. Nem értette miért csinálta ezt, aztán megszólalt.

- A szekrény 3. fiókja. -suttogta.

- Mi van ott? 

- Ne haragudjatok. -mondta, majd egy hatalmas könnycsepp gördült le az arcán.

Lecsukta szemét. Örökre. A gépek elkezdtek csipogni, és az egyik mentős megpróbálta újraéleszteni, de nem tudta. Meghalt. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy soha többé nem látom a mosolyát, a szemét, amikor kiabál. Semmit. És az egész miattam van. Ha én nem ordítok vele most még élne...

* Harry Styles *

Mikor közölték, hogy meghalt életem legrosszabb pillanata volt. Üvöltöttem, sírtam és meg akartam menteni, de már késő volt. Akkor kellett volna, mikor mindennek elmondtam. Csak egy kicsit kellett volna visszafogni magam... És mi volt az utolsó szó amit mondtam neki? Hogy pusztuljon meg... 

* 1 hónappal később*

- Ezt neked írta. Nem tudtam mikor odaadni. -nyújtott egy borítékot Szabina.

"Kedves Harry!

Mikor ezt olvasod, valószínűleg már elvéreztem. Gondolom azt kérdezed miért? Ez egyszerű. Mindig is különböztem tőletek. Mindig mások voltatok. Aztán mikor egyre jobban megismertelek teljesen elfeledtem ezt az énem. És mikor eltaszítottál megint előjött. Félelmetes mikre nem képes az ember. Én nem a figyelemért tettem. Azért csináltam, mert nem tudtam tovább tettetni, hogy jól vagyok, hogy nincs semmi baj. Te voltál az egyetlen ebben az elcseszett világban, ami még örömet okozott, de már te sem vagy nekem. Minek éljek, ha nincs semmi amit élveznék? Ha a barátaim utálnak? Amikor a penge végig siklik az ember kezén és kicsordul a vére olyan, mintha megtisztulna, de nekem nem elég csak egyszer. Annyi bűnöm van, hogy felesleges cipelni a terhet. Jó életet akarok neked. Nem akarom, hogy egy ilyen elbaszott lányra pazarold az idődet, mint én. Kérlek. Vigyázz magadra és sose felejtsd el; Szeretlek örökkön-örökké.

xx Annie"

Epilouge

* 10 évvel később *

- Papa, papa! Ez mi? -tartotta a kislány kezében A levelet.

- Ez az indok, amiért Annie-nek hívnak mondta Harold.

Sokan nem hisznek abban, hogyha valaki meghal a mennybe vagy a pokolba kerül, pedig ez így van. Én itt vagyok fent és mindent látok. Látom mekkora hibákat követtem el, mennyit szenvedtek miattam az emberek és kik voltak igazán fontosak. Mindenki éli az életét, de tudom, hogy hiányzom belőlük és ha akkor tudtam volna. milyen lesz nekik nélkülem, nem öltem volna meg magam.

Látom, amint Harry, a feleségében keres engem és ahogy a kislányát próbálja olyanná nevelni, mint amilyen én vagyok. Szabina és Louis olyan esküvőt akarnak, ami nekem is tetszett volna. Zayn, Niall és Liam az összes dalukba beleírnak egy kis részletet belőlem, Luca a családban próbálja betölteni a helyem, Cassie és Lottie pedig próbálnak feltűnés nélkül sírni miattam.

Ha tehetném most lemennék hozzájuk és megmondanám mennyire sajnálom és mennyire hiányoznak... De már késő.