Chapter forty-one

Sziasztok!

Megint késtem, ne haragudjatok, én igyekszem, de nem mindig történik minden úgy, ahogy szeretném...

 Ez egy kicsit rövidebb rész lett, viszont elég lényegre törő ;)

 De nem is szaporítom a szót, jó olvasást :)

Chapter forty-one

* Cassandra Marin *

- Zayn, siess már! Rosszul vagyok! -kiabáltam be barátomnak a fürdőszobába.

- Megint? Gyere be! -válaszolt.

Épp hogy le tudtam guggolni a wc elé, már jött is ki belőlem az aznapi étel... Nem tudom mi van velem, már 2 napja ilyen állapotban vagyok. Fáj a fejem, a hasam és hányok. Lehet, hogy elkaptam valamit?!

- Cica, mi van veled? -húzta száját az éppen fürdőző srác.

- Nem tudom...

- Menj, aludj egyet! 

- Jó... -próbáltam felállni, de kicsit meginogtam és inkább visszaültem a földre.

Reménykedtem, hogy Zayn nem veszi észre, de nem így történt. Kiugrott a kádból, megtörölközött és felöltözött, majd egy "Most hívok egy orvost!" mondat után felkapott és kiviharzott velem a nappaliba.

- Könyörgöm, nem kell a felhajtás! Csak gyomorrontás! -próbáltam lenyugtatni.

- Igen? És azért estél majdnem össze?! Cassie, ne már!

- Majdnem! Azon van a hangsúly! 

- Maradj! -intett le.

Miközben Ő az orvossal konzultált én elgondolkodtam, hogy ki merre lehet. A kis balhé után mindenki elvonult a szobájába és azóta nem láttam őket, bár gondolom egy darabig nem is fognak kijönni... Szegény Louis. Mit érezhet most?! Hisz' 2 olyan embert vesztett el -még ha csak egy ideig is- akik nagyon fontosak neki...

- 5 perc és itt az orvos! -fordult felém Zayn.

- Hogy-hogy ilyen gyorsan?

- A szállodai orvos jön.

- Értem... -nyöszörögtem.

- Szörnyen nézel ki... -ült le mellém.

- Köszi... 

- Nagyon aggódok miattad... Mi van, ha rákos vagy? Vagy terhes? Vagy férges? -gondolt egyre rosszabb és rosszabb dolgokra.

- Ne fesd már az ördögöt a falra! Terhes hogyan lennék? Használtunk gumit! A férgek meg nem így jönnek ki az emberből... -ráztam meg idegesen fejemet.

Ebbe kicsit belenyugodott és nem szólt többet, bár ugyanúgy körbe-körbe járkált. Aztán csöngettek és egy aranyos, 50 évei végén járó férfi érkezett meg a nappaliba.

- Jó napot! -üdvözölt.

- Jó napot!

- Mi a panasz? -ült le mellém.

- Hát... 2 napja fája fejem és a hasam, meg hányok...

- Értem. Elvégzek néhány vizsgálatot.

***

- A diagnózis itt van a kezemben. Nem halálos. Tudniuk kell, hogy több lehetőségük is van... -folytatta volna, de Zayn közbe vágott.

- Kérem, doktor úr!

- Maga terhes! -közölte nemes egyszerűséggel.

* Annie Brown *

- Na szép... Én szívok be veled... -nevetgéltem össze-vissza.

- Miért? Te is ugyan olyan ember vagy, mint én!

- De a testvéred -aki aggódik érted- barátja is vagyok... 

- Jó, szard már le! -lökött oldalba kicsit.

- Annie! Na vég... -rontott be Harry hozzánk- Te mégis mi a fészkes fenét csinálsz? -ordított velem.

- Ö... Ülök a földön.

- Te be vagy állva? -lépett közelebb hozzám, hogy alaposan meg tudja vizsgálni szemeim.

- Neeeem... -"próbáltam" hazudni.

- Te nem vagy normális... Mos érkezett meg az unokatesód, akiért ki kellett volna menned a reptérre! -okított.

- Uh, bassza meg... Tényleg, Luca... Tuti ki lesz akadva. Hol van? -próbáltam felkelni, de visszapottyantam ülőhelyzetbe.

- A halban, de te ilyen állapotban le nem mész! -mondta, majd kiviharzott.

- Fenébe! -sziszegtem és fejemet hozzávágtam a falhoz- Ez fájt! -simogattam meg buksim.

- Én rendet rakok, te meg csinálj magaddal valamit. -adta az ötletet Lottie.

- Jó, de holnap elmegyünk vásárolni! A füvet meg kérem szépen! -nyújtottam kissé ingatag kezem.

- Nesze! -adta át dacosan a zacskót.

- Ennyi? 

- Ja.

Abban az állapotban nem tudtam eldönteni, hogy hazudik-e vagy sem, ezért inkább hagytam. Kibotladoztam a szobából és átvergődtem a miénkbe. A füvet beleraktam a kézitáskámba és megpróbáltam elvonszolni magam a fürdőig, ami sikerült is, de még mielőtt megengedhettem volna a csapot, hogy felfrissítsem arcomat Luca lépett be a helyiségbe.

- Annie, te mégis hol a francban voltál? -ordított ő is.

- Ö... bocsi... -akartam megölelni, de eltolt magától.

- Te be vagy szívva? -tolt el magától.

- Jajj, hagyjatok már! Azt csinálok amit akarok! -néztem unokatestvéremre és barátomra.

- Jó, hagylak. Csá! -sietett ki.

Igazából fel sem fogtam mit mondtam vagy ők mit mondtak. Egyik fülemen be, a másikon ki. Mindig így kezdődik... Megpróbálom elhitetni a barátaimmal, hogy minden rendben és csak néha nyúlok ilyesféle eszközökhöz, de rá kell döbbennem; ez nem igaz! Oké, mostanában csak most szívtam, de előtte többször is visszaestem és csak nagy nehézségek árán sikerült kivergődnöm a gödörből... Nem tudom akarom-e megint ezt.