Chapter forty-two

Sziasztok!

Hát... Az nem kifejezés, hogy elkéstem. Tényleg nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, de nem volt se időm, se energiám. Év végi hajrá, búcsú beszéd, barátok, ballagás szervezése és a többi, gondolom vannak olyanok, akik hasonló cipőben járnak #soksikertnekik

Viszont van jó hírem is méghozzá; egész héten, mindennap fogok írni valamelyik blogra kárpótlásképpen :) Remélem nem küldtetek el olyan sokszor melegebb éghajlatra :D

Jó olvasást xx

Chapter forty-two

* Bekő Luca *

- Hát ilyen nincs! -rontottam ki idegesen Annie szobájából.

- Bocsi, de te meg ki a fene vagy? -nézett rám értetlenül egy szőke srác, hatalmas kék szemekkel.

- Luca, Luca Bekő. Annabella unokatestvére, te pedig? -nyújtottam felé kezem.

- Niall Horan, bandatag! -mosolygott kicsit szomorkásan.

- Tudom, hogy még csak most ismertelek meg, de látom valami nyomja a szíved. Mi történt? -sétáltunk a nappali felé.

- Ez bonyolult... Ismerned kéne az egész bandát. -rázta meg fejét.

- Meg fogom érteni, nyugi! -biztattam, de hangos hüppögésre és szitkozódásra lettünk figyelmesek mikor kiértünk a nappaliba.

- A fenébe is! Hogy történhetett ez?! -ordibált egy magas, barna hajú srác.

A fiú körbe-körbe járkált, mindenbe belerúgott és fejét fogta, miközben egy szintén barna hajú lány a kanapén lehajtott fejjel ült és sírt. Fogalmam sincs mi lehet a baj, de tuti nagy gáz van. Értetlenül néztem Niall-re, aki csak megrántotta a vállát és az előbb említett személyek felé indult.

- Hé, haver! Mi van? -fogta meg a srác vállát.

- Te-terhes vagyok... -szólalt meg egy hosszú szünet utána lány.

Hirtelen a szőke srác ledermedt és csak bámult a két ideges egyed között. A feszültséget szinte hasítani lehetett. Mivel fogalmam sem volt arról kik ezek jobbnak láttam elmenni. Újonnan szerzet barátomnak elmutogattam, hogy elmegyek sétálni és már ott sem voltam.

Nem gondoltam volna, hogy amint ideérek ekkora balhé lesz, sőt arra se gondoltam, hogy egyáltalán lesz balhé... Abban a tudatban szálltam fel a repülőre, hogy 5 kedves srác, az unokatestvérem és a többi stábtag fog melegen fogadni, de nem... A tulajdon rokonom megfeledkezett rólam, mert újdonsült legjobb barátnőjével szívott éppen, aztán találkoztam Harold-al, aki egy hatalmas bunkó, majd belefutottam Niall-be, aki aranyos, és végül találkoztam egy -valószínűleg- párral, akik hatalmas letargiába estek.

Kezdésnek nem rossz...

* Balogh Szabina *

Nyugi Szabina, nyugi! -próbáltam egy kis életerőt magamba erőltetni -kevés sikerrel... Mikor már 4 órája egyedül kuksoltam a szobában megtántorodtam, erőt vettem magamon és elindultam legjobb barátnőmhöz. Tudtam, hogy mérges lesz rám és el fog küldeni, de régóta ismerem, tudom kezelni.

Lassan, de biztosan haladtam az ajtó felé, majd bekopogtam, de nem kaptam választ. Benyitottam, de sehol senki, aztán be akartam menni a fürdőbe, de zárva volt.

- Annie, itt vagy? -kopogtam be.

- Aha, mindjárt kész vagyok. Várj meg! -kiáltott vissza.

Igaz, nem küldött el, de éreztem hangjában a megvetést és a csalódottságot. Már megbántam, hogy megtettem... Talán minden másképp alakult volna! Talán nem ugrottam volna Lottie-nak, talán semmi gond nem lenne.

Gondolataimból barátnőm szakított ki;

- Mit akarsz? -kulcsolta össze kezeit mellkasa előtt.

- Beszélni szeretnék veled. -nyögtem alig hallhatón.

- Mondd, de nincs sok időm! -vetette oda, miközben szekrényében kezdett el matatni.

- Hová mész? -érdeklődtem és próbáltam eltérni a tárgytól.

- Lucát engesztelem ki, de mondd már! -parancsolt rám.

- Figyelj... Tudom, hogy haragszol és utálsz amiatt, hogy nem mondtam el, de nem tehettem! Tudtam, hogy ez lesz belőle és nem akartam, hogy miattam legyen balhé! -fakadtam ki.

- Akkor minek tetted meg? Jajj, Szabina! Gondolkodj már! Most úgy akarod előadni, hogy te vagy a sértett és neked mindenki csak rosszat akar, vagy mi van? Te tehetsz az egészről! Láttad, hogy Niall nem úgy néz rád, mint egy barátra! -emelte fel kicsit hangját.

- Tudom... Sajnálom... -hajtottam le fejem.

- Nem tőlem kéne bocsánatot kérned.

- Ne azt vedd fel! -mutattam a kezében lévő lila ruhára- Kövérít.

Miután Annie-vel "lerendeztük" a dolgokat kissé felvidultam. Tudtam, hogy még dühös, de már nem haragszik és csak meg kell várnom míg lenyugszik és szinte biztosra vettem, hogy azt a nyamvadt lila ruhát fogja választani.

Aztán rájöttem, hogy beszélnem kell Louis-val. Óvatosan bekopogtam Liam szobájába -mert ott volt barátom. Daddy megértően elmosolyodott, majd magunkra hagyott. Egyszerre gyűlöltem és áldottam ezt a tettét, de már nem volt mit tenni; beszélnem kellett.

- Nem tudom mit mondjak... -törtem meg a csendet- Sajnálom. Nem akartam ezt tenni és nem is jelentett semmit... -kezdtem volna bele, de közbe szólt.

- Neked lehet, hogy nem jelentett semmit, de nekem igen. Minek a megcsalás? Ha nem érzed jól magad a kapcsolatban szakíts! Nem hiszem el, hogy minden csajom ezt csinálja velem! 

- Szerettelek, szeretlek és szeretni is foglak! Nem tudom mi ütött akkor belém! Egyébként, beszéltem vele! Tudja hogy érzek, nehéz neki, de megérti! -térdeltem le Louis elé és mélyen szemébe néztem- Sajnálom...

- Azt hogy megtetted vagy hogy kiderült?

- Mindkettőt, de legjobban, hogy nem mondtam el... -buggyant ki egy könnycsepp szememből.

- Ahj, gyere ide! -húzott magához és szorosan megölelt.

- Szeretlek, Lou! -bújtam teljesen nyakába.

- Én is!