Chapter thirty-nine

Sziasztok!

Haha, sikerült betartanom az ígéretem és időben meghoztam az új részt, bár elég késői órában. Ne haragudjatok azért, de csak most jutottam gép közelébe :) Az előző, kicsit brutálisabb fejezet után, most nyugodtabb és barátságosabb következik, de úgyis mindjárt rájöttök :D

Jó olvasást xx

Chapter thirty-nine

* Annie Brown *

- Jézusom, ezek megőrültek! -mondtam Cassie-nek, miközben fejemet fogtam.

- Az nem kifejezés... De miről is van szó pontosan? -vakargatta meg fejét.

- Nem tudom, de mindjárt kiderítem! -rohantam el.

Egyenesen Lottie szobája felé vettem az irányt. Tudtam, hogy utál és a háta közepére nem kívánja, hogy mikor majd szétveti az ideg engem talál a szobájában, de nem érdekelt. Két oka volt a látogatásomnak; az első az, hogy rettenetesen furdalt a kíváncsiság mi is történt, a másik pedig, hogy tudtam milyen az, mikor valaki drogozik. Én is keresztül mentem rajta...

Aztán felvetődött bennem, hogy mit csinálok, ha nem mondja el és ordítani kezd velem, de már nyílt is az ajtó és nem lehetett már mit tenni...

- Te meg mit keresel itt? -tette karba kezeit.

- Beszélni akarok veled! -mondtam határozottan.

- És szerinted kíváncsi vagyok Styles új ribancának a hegyi beszédére? -forgatta meg szemeit.

- Mi van?! Na idefigyeljél! Most szépen oda leülsz -mutattam az ágyra-, kussban maradsz és válaszolsz. Felfogtad? -nem mondott semmit, csak vonakodva megrántotta vállát- Először is, mi történt?

- Te miért nem tudod? -vágott bugyuta képet.

- Honnan tudnám? Szabinával alig beszélgetünk... 

- Jó, ne depizzél könyörgöm, nem vagyok kíváncsi rá! -fojtotta belém a szót- Na, az volt, hogy mikor Louis hazament Szab smárolt Niall-el és én ezt elkottyantottam. -magyarázta.

- Az igen... Végül is, tök jó, hogy a legjobb barátnőm nem mondja el és egy olyan lánytól kell megtudnom, aki utál... -elmélkedtem el.

- Honnan veszed, hogy utállak?

- Édesem, látszik. Ahogy beszélsz és ahogy pofákat vágsz, mikor azt hiszed nem látom. Én is ezt szoktam csinálni, csak profibban! -kacsintottam.

- Pff... Akarsz még valamit? 

- Igen! 

- Kioktatás következik? 

- Valami olyasmi... Szóval, tudom milyen ez. Én is drogoztam meg ittam meg mindent csináltam ennyi idősen, de nekem okom is volt rá. Volt egy barátom, Peti és megerőszakolt... És utána voltam ilyen állapotban. Nagyon mélyre süllyedtem, a családom semmit nem tudott ezekről, a barátaimat meg nem érdekelte. Egyetlen ember volt, aki megpróbált segíteni és sikerült is neki. -itt egy kis ideig szünetet tartottam, majd újból beszélni kezdtem- És engem nem érdekel mit csinálsz, mert úgy teszed tönkre magad, ahogy akarod, de ha majd egyszer kijózanodsz, rá fogsz jönni milyen szánalmas voltál. -mosolyogtam angyalian.

- Megerőszakolt? -kérdezte kicsit kábultan.

- Igen...

- Miért?

- Komolyan érdekel?

- Igen!

- 15 voltam, Peti meg 17. Mindig is tudtam, hogy nem éppen egy angyalka és mivel ő idősebb volt, neki már kellett volna a szex, de én nem akartam. Bármit megtettem volna érte, csak ezt nem, nem éreztem magam késznek rá. Aztán egyszer áthívott magához és megakart baszni. Próbáltam ellenkezni de minden hiába volt és végül megjelent az anyja. Neki hála, hogy akkor megmenekültem. Aztán 1 hónapra rá megint összejöttünk. Azt hittem megváltozott, de nem, sőt! Elkezdett drogozni meg inni. Mindig el volt szállva és megint áthívott magához, de akkor nem ért haza időben az anyja... -meséltem el a sírásomat visszafojtva.

- És te hogy szoktál rá? -értetlenkedett.

- Miután ez történt körülbelül két hétig ki se jöttem a házból. Anyuék nem vettek észre semmit, mert mindig dolgoznak... Elkezdtem vagdosni magam. Az alkaromon és a combomon konkrétan nem volt olyan hely, ahol ne lett volna vágás. Aztán rájöttem, hogy ez nem megoldás. Vettem egy rakat vodkát és egy csomó füvet. És mikor használtam nem éreztem semmit. Úgy gondoltam ez a jó út, egyszer élünk és le kell szarni mindent, de nem így volt... Olyan voltam, mint egy élőhalott. Senki se beszélt velem a díleremet és  Szabinát kivéve. El akart vinni elvonóra, de nem voltam hajlandó vele menni, aztán megmutatott egy képet. Én és ő voltunk rajta, még kiskorunkba. Mosolyogtunk és boldogok voltunk. Elmondta, hogy soha nem lesz már se ő, se én ilyen boldog, ha ezt nem fejezem be és elege van ebből, ő itt hagy, mert nem tud már mit mondani nekem. Abban a pillanatban döbbentem rá mit veszíthetek és mekkora egy lúzer vagyok. 

- Durva... -rökönyödött fel hosszú hallgatás után- Tudod, sose gondoltam volna, hogy pont TE fogsz majd észhez téríteni, de sikerült! -nézett elismerően.

- És most jön a csavar! Bulikba most is szoktam néha szívni, de nem olyan mennyiségben és csak cannabist! Vigyázz magadra! -adtam a jó tanácsot és indultam volna ki a szobából, de Lottie elkapta a kezem.

- Ne menj még! Most én mesélek! -mondta, mire meglepődtem és leültem az ágyra.

- Minden 2010-ben kezdődött. 11 voltam, mikor Louis bekerült az X-Factorba és híres lett. Az elején nagyon-nagyon örültem neki, hiszen a bátyám és valóra vált a álma meg minden, de aztán megváltozott ő is, a családunk is és én is. Lou koncertezett, interjúkat adott, turnézott, egy szóval élte a kis életét, én viszont egyedül maradtam. Az ikrekkel se és Fizzy-vel se jöttem ki soha olyan jól, anyuékról meg ne is beszéljünk! Minden áldott nap Louis volt a téma! Ha nem volt otthon azért, ha otthon volt azért, itt turnézott, barátnője volt, tetkója lett, focizott, strandon volt és a többi... Mindenről több órás beszámolót adtak! Soha, egyszer meg nem kérdezték egyikünket sem, hogy mi volt az iskolában, hányas lett a dolgozatunk, fodrásznál voltunk-e, semmit! Aztán telt az idő, és egyre rosszabb lett... Aztán a suliba jött egy új lány, Nina. Velejéig romlott, minden őrültségben benne van és jóba lettünk. Innen már gondolom tudod...

- Ez is durva... -nyögtem fel- Van egy ötletem! 

- Előre látom, hogy fájni fog... -nyavalygott.

- Odaadod nekünk az összes füvedet, meg mindent, aztán azt mi majd elpusztítjuk, elmegyünk vásárolni, kiöljük a ruhatáradból ezt a sok szakadt cuccot meg bakancsot és voilá; Régi Lottie visszatért! -adtam elő prezentációmat.

- Feltétlen szükséges ez? 

- Igen! Na, kezd el összeszedegetni a cuccokat!

- Még egyet elszívunk? -kérdezte félénken.

- Jó, de csak egyet!