Chapter thirty-eight

Sziasztok!

Igen, tudom, hogy megint késtem, de van rá magyarázat! Hétvégén ballagáson voltam, előtte meg végig tanultam... Tényleg ne haragudjatok, de nagyon sok dolgom van mostanában :s 

És ez a rész is rövid lett, de nem tudtam mást is írni, mert akkor nem lenne érdekes :3

Kis stílus változás viszont történt :D Remélem tetszik :) A fejléc szövegeiből és képeiből gondolom tudtok következtetni mi fog történni... :D 

Na, nem pofázok; jó olvasást xx

Chapter thirty-eight

* Lottie Tomlinson *

- Smároltam vele, amikor Louis Doncaster-ben volt... -nyögte ki Niall.

- Mi van?! -nevetek fel kínosan.

- Hallottad...

- Te nem vagy normális... Szerinted meddig fog még titokban maradni? -kérdeztem kicsit lekicsinylő hangnemben.

- Amíg meg nem halunk?! -teszi fel a költői kérdést.

- Niall... Nem tudom, hogy mennyire ismered a nőket, de ilyet egyik se tud magában tartani! -okítottam.

- De igen! Ő teljesen más, mint a TÖBBI! -csattant fel idegesen.

- Nem, nem más! Én sem tudom magamban tartani! -pattantam fel az ágyról és kiviharoztam.

A szőkeség folyamatosan ordibált velem, miközben megpróbált elkapni, de már késő volt... Benyitottam Louis-ék szobájába. Egymás mellett ültek és valószínűleg valami fontos beszélgetést szakítottam félbe, de ennek ellenére rám kapták tekintetüket.

- Te ribanc! -mutattam hirtelen a kissé megszeppent lányra- Azt hittem normális vagy, de ugyanolyan vagy, mint az a szőke picsa barátnőd! -közelítettem felé.

- Mi van?! Miről beszélsz, Lottie? -pattant fel idegesen Louis.

- Ja, te még nem tudod? A kis barátnőcskéd kihasználta az alkalmat, amíg nem voltál itthon! -világosítottam fel bátyám- Te szeretnéd elmondani, vagy ehhez is gyáva vagy? -fordultam Szabinához.

- Ugye csak viccel? -kérdezte halkan Lou barátnőjétől.

- Nem... -suttogta.

- Ki volt az?! 

- Ni-Niall... -szipogta.

- Mi? -döbbent le.

- Na jó, én elmentem! -jelentettem be és gyorsan kislisszoltam a szobából.

Még vissza sem értem, mikor Niall megállított és ordítani kezdett;

- Hogy tehetted?! Azt mondtad neked bármit elmondhatok! Hogy a barátom vagy! Hát úgy tűnik neked sokkal többet jelentett AZ és egy féltékeny kislány vagy! Mégis mit akarsz tőlem?! Bassza meg, 14 éves vagy Lottie! És tudod mit?! Áldom az Istent, hogy rászoktatott a drogra, így legalább kevesebbet fogsz élni! 

Nem reagáltam semmit. Könnycseppek kezdtek hullani szememből, de nem érdekelte. Megvetően nézett rám, amit meg is értek. Igaza volt! Hogy tehettem ezt vele?! Pont vele... Szeretem, sőt szerelmes vagyok belé... Talán csak elkapott a féltékenység?! De nem csak az én hibám; ha ők nem teszik meg, akkor nem lenne mit elmondanom... -próbáltam nyugtatni magam.

Miközben farkas szemeztünk egymással drágalátos bátyám is megjelent és kicsapta a balhét;

- Te hülye vagy, ember?! -lökte meg a szöszit.

- Louis, beszéljük meg, oké? -próbálta lenyugtatni.

- Nem! Nem beszélünk meg semmit! Nincs mit mondanom neked! Egyike voltál azoknak, akikben a legjobban megbíztam és most így hátba támadsz?! Milyen ember vagy te?! A barátnőmmel! Több millió lányt megkaphatsz, akkor neked miért pont ez az egy kell?! És mit akarsz a húgomtól? Őt megbaszni akarod, anyámat meg leszopatni, vagy mi? -kelt ki magából.

Ha tudná mennyire beletrafált... 

Időközben megjelentek a többiek is. Furcsán, ijedten és értetlenül bámulták a két fiút. Cassie Zayn-hez, Annie meg Harry-hez bújt oda. Senki nem tudta mi történt, csak mi négyen. Mikor Louis kiüvöltözte magát elviharzott a szobájukba és becsapta maga mögött az ajtót. Niall is elvonult, Szabina meg nem tudta mit csináljon, ezért odamentem hozzá.

- Legalább élvezted, picsa? -lépkedek lassan oda hozzá.

- Te! Te tehetsz az egészről! Ha te nem lennél, most minden rendben lenne! Rohadj meg! -bökdösött sírva, miközben ordibált.

- Igen, én tehetek arról, hogy a pasid legjobb barátjával kavartál! Ezért én vagyok a ribanc... -"helyeseltem"- És ha még egyszer hozzám érsz, letöröm a kezed. Vágod? -kaptam el ujját.

- Most jön az a rész, amikor félnem kéne?! -kontrázott rá.

- Nem, most az jön, amikor úgy megtéplek, hogy nem tudsz többet lábra állni! -vetettem rá magam.

Lehuppantunk a földre, ahol ráültem a derekára és a haját kezdtem el tépni, de ő sem hagyta magát, ezért megragadta fürtjeimet és erőteljesen húzni kezdte. Közben mindenfélét ordibáltunk egymásnak, de ez nem tartott tovább fél percnél, mert Harry és Zayn szétszedtek minket.

- Csajok, imádom ha két csaj birkózik, de nem így! -próbált nyugtatni minket Zayn.

- Kussolj, Malik! -vettem oda neki, mire megszeppent.

Kikecmeregtem az említett személy szorításából és ingerülten bevágtam magam mögött szobám ajtaját. Hirtelen tudatosult bennem, hogy valaki ül az ágyamon...