Chapter twenty-eight

Sziasztok!

Tudom, hogy elég rövid lett a mai rész,de örülök, hogy erre volt időm. Elég mozgalmas nap volt ez, remélem nem bánjátok. 

Jó olvasást xx

Chapter twenty-eight

* Annie Brown *

Ahhoz képest, hogy kórházban vagyok elég jól aludtam. Bár nem is csodálkozom rajta... Tegnap bejöttek a srácok, mármint Zayn és Niall -akikről azt hittem, hogy le se szarják mi van velem- és rendesen lefárasztották az agyamat. Eljátszották, az orvosokat, a takarítókat és -bármennyire is illetlen- a betegeket is... Mindenkinek kiemelték a legviccesebb tulajdonságát és úgy mutatták be a kórházban lévő embereket, mintha egy mese lenne. Aztán sztriptízeltek, bár inkább egymásnak, mint nekem... Végül, amikor már tényleg alig bírtam velük, -mert szétröhögtem a fejem- megjelent Cassie. A srácok kihúztak és ketten maradtunk.

Elmondta, hogy mekkora gyökér vagyok, és hogy ne csináljak többet ilyet, meg a szokásos, aztán Szabina is szóba került... Hogy ő mennyire ki van, meg megbánta és hogy sajnálja... Kapja be, az ő hibája!

10 óra van. Harry megígérte, hogy itt lesz, de nem látom sehol. Szokásához híven, megint késik... Bár nem bánom, mert nem rég keltem fel, és még fel se vagyok öltözve.

A nagy rohanás közepette sikerült magamra kapnom valamit, aztán mentem is a tükörhöz sminkelni. A cuccaim még szanaszét voltak a kórteremben, de mire végeztem a pofimmal, rejtélyes körülmények között eltűntek a szétszórt dolgaim.

Az eltüntetésről drága barátom tehetett, aki jelen pillanatban vigyorogva nyugtázta a pólómat, ugyanis hatalmas Rolling Stones fan. 

- Jó reggelt! -ugrottam nyakába, és majdnem megcsókoltam, de inkább elhúztam a fejem, hogy még szenvedjen.

- Jobb reggelt! -mosolygott bosszúsan.

- Én nem tehetek semmiről! -tettem magam elé kezem.

- Jó, maradj inkább csöndbe! -parancsolt rám, mire csak kidugtam a nyelvem.- Leharapom!

- Majd, ha nem leszel büntiben! -húzódtam közel hozzá, de mikor hozzám akart érni eltávolodtam.

- Annabella, én ezt nem bírom! -sipákolta.

- Akkor vége! -kacsintottam.

Nem szólt semmit, csak megforgatta a szemét és kihúzott a teremből. A recepción közöltem, hogy elmegyek, amiért furcsán nézett rám a nő. Gondolom itt nem kell bejelenteni... Furcsa. 

Harry kocsija felé indultunk, de még mielőtt kiléptünk volna az ajtón megtorpant és így szólt;

- Kint paparazzik vannak.

- Mi?! Miért? 

- Azt hiszik Liam van itt a veséje miatt... Figyelj, csak fogd a kezem és nézd a földet. Ha kérdeznek ne válaszolj! Oké? 

- Oké.

Kéz a kézben sétáltunk ki a kórházból. Az épület előtt tényleg mindenhol fotósok és újságírók hada állt és minket néztek. Azt tettem, amit Haz mondott, de a kérdéseket ettől függetlenül hallottam... 

"Te ki vagy?" "Együtt vagytok?" "Liam-el van valami?" "Mi történt?" -tudakolóztak folyamatosan, de ezek még csak az értelmesebb fajták voltak, a többi kérdésnek semmi köze nem volt a helyzethez... Ahj, bugyuta média...

Kissé furcsa érzés fogott el, hiszen most először mutatkoztam Harold-al nyilvánosan. Igaz, senki nem tudja mi van köztünk, de attól függetlenül mindenki előtt fogta a kezem, és ennek örülök. Bár kissé tartok a rajongók véleményétől, hiszen Liam és Danielle is azért szakítottak egyszer, mert megfenyegették Dani-t a fanok... 

- Min gondolkodsz? -tette kezét combomra, már vezetés közben.

- Hogy mi lesz velünk... -hajtottam le fejem.

- Mi van? Most büntetsz, aztán szakítasz?! -nézett rám.

- Az utat figyeld! -utasítottam- Amúgy nem, csak... Félek. -vallottam be.

- Mitől? -nevette el magát.

- A rajongóktól. Most is fogtad a kezem, 2 perc múlva mindenhol kint lesz, hogy együtt vagyunk, és ha a fanoknak nem tetszem?! 

- Nem érdekel! Nekem kell, hogy tetsszél, nem nekik! Nem lesz semmi baj! -mosolyodott el.

A kis beszélgetésünk után már nem szólaltunk meg többet. Ő az utat figyelte,  míg én az ablakon át néztem az elsuhanó Miami-t. Végül is, jól alakult ez a nyár. A kedvenc bandámmal dolgozok együtt, amiben benne van a pasim is és bár a legjobb barátnőmmel rendesen összevesztünk, jól érzem magam. 

Elmélkedésemet a repülőtér szürke épülete zavarta meg. Harry megállt a kocsival, amiből kivette a sporttáskámat, majd valakit felhívott, hogy meg vannak-e a cuccaink, és hogy jöhetnek a kocsiért. Kézen fogva sétáltunk be, ahol 10 perc bolyongás után megtaláltuk a többieket, akik csak ránk vártak. Mikor mindenki ott volt már elindultunk a gép felé.

Lehuppantunk a helyünkre és elfoglaltuk magunkat. Harry-vel filmet néztünk, de a legizgalmasabb résznél -természetesen- nekem pisilnem kellet, így barátom megállította, én meg elindultam a mellékhelyiségbe.

* Niall Horan *

Mivel Louis Doncaster-ben van Szabina leült mellém, Zayn pedig Liam-hez. Beszélgettünk, hülyültünk, nevettünk és rengeteget ettünk! Hozattunk egy üveg vodkát, amiből tényleg nem ittunk sokat, de Szab nem bírta tovább, és kiment a mosdóba. 

Hátra indultam, hogy megnézzem mit csinálnak a többiek. Zayn és Liam aludtak, Paul-t nem találtam sehol, Harry pedig egyedül ült. 

- Hol van Annie? -léptem mellé.

- Mosdó. Szabina? -kérdezett vissza.

- Ő is... Arra gondolsz, amire én? -csillant fel a szemem.

- Siess! -ugrott ki az üléssből Hazz.

A mosdó ajtajához siettünk, és bezártuk azt. 

- Inkább behugyozok, minthogy veled egy légtérben legyek! -hallottam meg egy hangot, ami egyre közelebbről jött. -Mit csináltál a zárral? -kérdezte ingerülten -gondolom- Annie.

- Semmit, mert?

- Zárva.

- Mi?! Az nem lehet! -kezdte Szabina is nyitogatni az ajtót.

- Nagyszerű... -sóhajtott Annie, és lehetett hallani, ahogy leül a földre.