Chapter twenty-nine

Sziasztok!

Ma 2 rész fogok hozni :) Egyrészt, mert Szabina megkért rá, másrészt, mert holnapra nem kell semmit tanulni és unatkozok,harmadrészt pedig, mert Szandinál happy van xd úgyhogy készüljetek fel :D

Jó olvasást xx

Chapter twenty-nine

* Balogh Szabina *

- Nem hiszem el, hogy megkérted őket! -rázta meg fejét Annie, és magyarul kezdett beszélni.

- Mi van?! Egyáltalán miért beszélsz magyarul?

- Jajj, nem kell ezt csinálnod, értem én! Annyira bűntudatod van, hogy bezárattál minket ide, amíg ki nem békülünk! Nem is érdekel téged mennyire fáj ez nekem, csak az, hogy ne jöjjön elő a lelkiismereted! Szerinted miért?! Nem akarom, hogy értsék, mert tuti itt vannak az ajtó előtt!

- Te nem vagy normális! Áh, hogyan érdekelne mennyire fáj neked, azért bőgtem miattad! Eszed amennyi látszik... De tudod mit?! Lehet, hogy nem is kéne foglalkoznom veled! Minden csak rólad szól, de hahó, kislány! A világ nem körülötted forog, álljál le, de nagyon gyorsan, mert mindenkit el fogsz üldözni magadtól! -üvöltöttem.

Elég rendesen megszeppent és már szólásra nyitotta száját, de meggondolta magát és inkább csendben maradt. Így ültünk itt, két barátnő, akik szétválaszthatatlanok voltak, de valami miatt tönkre ment ez... Talán semmi nem tart örökké, talán kibékülünk... Az indokot viszont sajnos tudom; a srácok...

Amíg nem ismertük őket semmi probléma nem volt, most meg, hogy betoppantak az életünkbe hirtelen minden felfordul, és az értékrend felcserélődik.

- A srácok miatt... -szólalt meg, mintha gondolataimban olvasna.

- Lehet... De lehet, hogy csak nem tart minden örökké...

- Semmi nem tart örökké. -folyt végig egy könnycsepp arcán.

- Hé, miért sírsz? Mi baj van? -guggoltam le elé.

- 9 év csak úgy elsuhant. Itt vagyunk egy kib*szott repülőn a kedvenc bandánkkal, a legjobb munkával a világon a barátainkkal, és mi mégis a fürdőszobába vagyunk bezárva, hogy béküljünk ki... Szerinted ez normális? 

- Nem, de mi se vagyunk azok. -mosolyodtam el.

- Sajnálom... -hajtotta le fejét.

- Én is.

- Barátok? -nyújtotta kisujját.

- Örökké! -karoltam át ujját enyémmel.

- Srácok! Minden zsír, engedjetek ki! -kiáltotta el magát.

* Harry Styles *

Amikor a lányok bejelentették, hogy kibékültek kettős érzelmek törtek fel bennem. Örültem, persze, mert legjobb barátnők, meg minden, de volt egy apró probléma... Leejtettük a kulcsot... Az egyik ülés alá. Niall próbálgatta kiszedni, de nem jött össze neki...

- Hé, mondom, kibékültünk! Nem kamu, engedjetek már ki! -ismételte An.

- Pillanat! -kiabáltam neki vissza.

- Hát jó, de kezd meleg lenni, le is veszem a fölsőm, Szabina te nem?! -próbált hatni rám.

- De! -nevetett Szab.

- Annabella, fejezd be, de nagyon gyorsan! -utasítottam.

- Mit? Nem értelek... -incselkedett tovább.

- Megvan! -emelte fel Niall.

Kinyitottuk az ajtót, ahol a két lány tényleg félmeztelenül ácsorgott. Annie szerencsésebb helyzetben volt, mert rajta legalább melltartó volt, viszont Szabinán semmi... Niall-el tátott szájjal néztük a két lányt. An csak nevetett, ahogy Szab a melleit takargatta, és sietve felkapott egy fölsőt magára.

- Azt hittem szívatsz! -röhögtem el magam.

- Nem éppen, de úgy tűnik a Törpének tetszik! -biccentett Niall felé.

- Niall! Ne bámulj már! -kiabált rá Szabina.

- Ja, bocsi... Csak... Na jó, mindegy, elmegyek a helyemre... -dadogott össze-vissza, majd elhúzott.

- Szegény... -nevetett sajnálkozva Szabina.

- Te, tökre bejössz neki! -lökte meg An.

- Dehogy is, csak nem szokott hozzám! -rántotta meg a vállát.

Ráhagytuk, és Annie-vel elmentünk a helyünkre, Szabinát otthagyva a ruháival vacakolva. Nagyon jót nevettünk szegény lányon, de annyira édes volt, ahogy Niall nézte, ő meg zavarban volt. Erről jut eszembe, beszélnem kell a Szöszivel erről a dologról...

- Föld hívja Harold-ot! -integetett szemem előtt barátnőm.

- Mi? Megismételnéd? -ráztam meg fejem.

- Min gondolkodtál ennyire?

- Niall...

- Louis nem tudhatja meg, mert rámenne egy kapcsolat, sőt egy barátság is...

- Még az se biztos, hogy bele van zúgva! -legyintettem.

- Ezek vagytok ti pasik... Ha egy "jel" megpofozna, akkor se vennétek észre... Láttad hogy nézett rá?

- Minden fiú így néz egy félmeztelen lányra... -érveltem.

- Nem, hidd el volt már ilyen és senki nem nézett így ránk! -oktatott ki.

- Milyen volt?! -emeltem fel szemöldököm.

- Semmi... -legyintett.

- Annie! 

- Harold!

Erre a kijelentésre aztán felbátorodtam és neki álltam csikizni. Tudom, hogy nem bírja, sőt az enyhe kifejezés. Szerintem a halálba lehetne csiklandozni! Már vagy 5 perce visonghatott, amikor végül beadta a derekát.

- Jó, jó... Csak hagyj! -lihegett.

- Na, hadd halljam! 

- Tavaly a szülinapján kicsikét -mutatta kezével- becsiccsentettünk és elmentünk sétálni ilyen 15 fős társasággal Pécs főterére éjjel 3 körül. És felmásztunk valami szoborhoz még 3 lánnyal, és csak úgy lekaptuk a fölsőnket. Annyi különbség volt, hogy csak rajtam nem volt melltartó, de ez fel se tűnt előzör, csak másnap a képeken... -nevetett.

- Idióta! -forgattam meg a szemem és megpusziltam haját.

- Ne alázz meg! -tolt el.

- Mi van? -nevettem el magam.

- Ha egy lány haját megpuszilod az megalázás... 

- Hát ha máshol nem engeded... -mentegetőztem.

- Engedjem?! -kacérkodott.

- Engedd! -kacsintottam és megcsókoltam.