Chapter fourteen

Sziasztok!

 Ma azért hoztam két részt, mert Szabina (aki a valóéletben is Szabina és a barátnőm) már 2 napja azzal nyaggat, hogy egyik nap többet írjak. Hát, tessék parancsolni ;)

Az új arculatról pedig csak annyit, hogy minden hónap 25-én fogom megváltoztatni.

Na nem pofázok, jó olvasást!

xx Panna

Chapter fourteen

* Annie Brown *

Egy hét telt el azóta, hogy összevesztem Harryvel. Rá 2 napra Louis keltett, hogy beszélgetni akar velem. Jól van mondom, beszélgessünk;

"- Harry...-sóhajtott-Nem beszél velünk. Legalábbis a takarodj meg a hagyjál már-on kívül nem... Nem beszél rólad se... És...-kezdett bele valamibe, de nem folytatta.

- És?-emeltem fel fejem.

- Összeszedett valami pláza p*csát...-mondta halkan.

- Nem érdekel... Csak sajnálni tudom a lányt, hogy ilyen pasival jött össze... Őt is meg fogja csalni.-mondtam ridegen.

- Van még valami...-szólt alig hallhatóan.

- Ki vele, ennél rosszabb már nem lehet.-mondtam közömbösen.

- Elhatározta, hogy bunkó lesz veled, hogy neked is fájjon, ne csak neki. Én próbáltam leállítani, de ha egyszer a fejébe vesz valamit...

- És még neki áll feljebb?! Na nehogy már...-kezdtem ideges lenni-Elegem van, b*zd meg! Csak neki lehet igaza, csak neki legyen jó, én meg le vagyok szarva. Kapja be a f*szomat.-emeltem fel a hangom.

- Hé, nyugi van.-simította meg a hátam-Te ne csinálj semmi hülyeséget, legyél te az okosabb.-próbált nyugtatni.

- Szar szöveg! Ne csináljak semmi hülyeséget?!-nevetettem szemrehányón-Ezt nézd meg!-húztam fel pulcsim ujját.

- Annie, te normális vagy?!-kezdett üvölteni-Mi a f*szért kellett ezt csinálni, ha?! Most jobb?! Kötve hiszem!-kezdett csendesedni.

- Nem csináltál még ilyet, mi?-mosolyodtam el, mire kérdőn nézett-Ha tudnád milyen érzés, azt is tudnád miért csináltam.-ültem le mellé.

- Nem akarom meg tudni..."

Ezt leszámítva még kétszer találkoztam vele és egyszer Zayn-nel. Az elég érdekes volt... Mentem be a fürdőbe és egy tangában (ami hozzáteszem Szabináé volt) feszített a tükör előtt... Utána csak pironkodva mert rám nézni, nem is csodálom.

A munkahelyünk egy kész rémálom... Mindenhol hús. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy vega vagyok.... Na szóval, mindenhol hús van. A hajam már beszívta magába ezt az átható kaja szagot és sehogy se tudom kimosni belőle, a lábaim meg a nap végére teljesen kikészülnek... Utálom ezt a helyet, de legalább jó a fizetés....

Csütörtök van, de ma meg holnap szabadságon vagyunk. Illetve elküldtek minket és az összes többi pincért szabadságra, mert valami ellenőrzés folyik a kajáldába és ezért nincs is nyitva. Hát, ez nekem csak jót jelenthet. 

Délelőtt 10-kor ébredtem a mobilom csörgésére, ahol Daniel neve állt. Felvettem és már mondta is;

- Te, beszéltem Szab-bel és mondta, hogy utáljátok a munkahelyeteket és apámnak meg szüksége van egy sminkesre és egy stylistra.-hadarta gyorsan-És azt mondta, hogy addig nem kér fel senkit a munkára, amíg ti nem válaszoltok.

- Lassíts! Nem kergetnek.-nevettem el magam-Én benne vagyok, de Szabina nélkül nem vállalom.

- Ő már elvállalta ugyanezzel a feltétellel.-jelentette be.

- Akkor minden zsír, kiket fogunk öltöztetni meg sminkelni?-kérdeztem "mellékesen".

- Apa nem mondta el, de valami b*szott nagy sztárokat.-nevetett.

- Akkor zsír.-röhögtem fel én is-És mikor kezdünk?

- Ötre gyertek el hozzám, apával aláírjátok a szerződést meg a titoktartásit, aztán találkoztok az emberekkel vagy emberrel vagy mit tudom én mi is az, aztán holnap indultuk is a turnéra.-mondta közömbösen.

- Mi van?! Holnap?!-káráltam.

- Aha, fél óra és ott vagyok nálatok. Csá.-tette le.

Jó fej gyerek, közli, hogy van egy tök jó munkája számomra, aztán meg hogy holnap megyünk egy turnéra, valakivel vagy valakikkel, aki(k)ről, azt se tudjuk ki csoda(k)... Na mindegy, elkezdek pakolni, meg beszélek ezzel a némberrel, hogy hogy gondolja, hogy nem szól nekem erről...

- Szabina!-ordítottam mérgesen.

- Nem vagyok itt!-kiabált vissza.

- Te hülye vagy...-röhögtem el magam a szobája ajtójában.-Te leszel a sminkes, ugye? Én nem tudok sminkelni...-húztam a szám

- Persze, neked úgyis jobb ízlésed van, bár az enyém se rossz...-kezdett el merengeni.

- Bolond...Elkezdtél pakolni?

- Nem... Te?

- Én se, de Dan fél óra múlva itthon lesz, szerintem szedjük rá, hogy segítsen.-adtam az ötlet.

- Nem rossz gondolat, viszont most hess innen, fél óra alatt el kell készülnöm és még pizsibe vagyok.-nevetett, majd kituszkolt a szobából.

Ja, ő is jó fej.

Elmentem én is készülődni. Zuhanyoztam, aztán felvettem a pancsi előtt kiválasztott ruhámat, kihúztam a szemem és felkentem egy piros rúzst, majd kivasaltam a hajam. Mire végeztem csengettek is, de barátnőm még nem végzett el (mindig késik...), ezért én nyitottam ajtót.

- Miss perfection!-hajolt meg előttem Dan.

- Na mer az...-mondtam nagyot sóhajtva-Inkább gyere be.-húztam a lakásba.

Leültettem a kanapéra és illedelmes vendéglátóként megkérdeztem, hogy kér-e valamit, aztán amikor megkért, hogy csináljak neki kávét, "udvariasan" megmondtam neki, hogy van két lába és tudja merre van a konyha.

Időközben Szabina is kiténfergett és elég csinosra vette a figurát, aztán rájöttem, hogy ebben a ruhában akar jönni Dan-ékhez.

- Szabina azt ügye tudod, hogy 7 óra múlva indulunk csak Dan-hez?-kérdeztem kicsit furcsa kifejezéssel a képemen.

- Tudom, de előtte talim van.-válaszolt kurtán.

- Kivel?-kérdeztük egyszerre Daniellel ledöbbenve.

- Az titok, de ha komolyabb lesz elmondom.-kacsintott.

- És mikor mész?-kérdeztem.

- 10 perc múlva kell a parkban lennem.-jelentette be, majd mikor rájött, hogy késésben van elköszönt tőlünk és futásnak eredt...

- Ez hülye..-nevette el magát Dan.

- Az hát...-röhögtem vele én is.

- Nem megyünk el ebédelni?-kérdezte vigyorogva.

- De, persze, csak hozom a táskám.-indultam a szobámba-Amúgy utána nem jössz el velem vásárolni, ugye?-kérdeztem szomorkásan.

- Hát ha eljössz velem NEKEM ruhát venni-hangsúlyozta a nekem szót-, akkor veled megyek.-kacsintott.

- Jó! Na menjünk, mer éhen pusztulok.-löködtem ki az ajtón.

***

Megérkeztünk Dan-hez. Időközben Szabina írt, hogy majd itt találkozunk én meg hazamentem lecserélni a rövid gatyát egy valamivel csinosabb cuccra és kajálni, de nem tudtam befejezni az ételt, mert Dan jött is értem. 

- Elég stylisosan nézek ki?-tettem fel a hülye kérdésemet a fiúnak.

- Ö..Aha.-csak bólogatott, mint aki nem néz idiótának.

- Na, gyere már! Esküszöm egy 70 éves tata is leelőz.-pattantam ki a limóból.

- Te meg még egy 5 éves kisgyereknél is jobban pörögsz.-kontrázott.

Bementünk a lakásba, ahol már elég ismerős voltam, de így, hogy világos volt még jobban megtudtam vizsgálni az épületet meg a kertet. Így is, úgy is tök szép, szóval mindegy, hogy fent van-e a napcsoka...

Idegesen mentem Daniel után, aki-egy számomra még ismeretlen-terembe vezetett, ahol 2 férfi állt és Szabina. Egy csomó papír volt az asztalon és a két férfi közül az egyik nagyon ismerős volt nekem...

- Jó napot! Daniel említette, hogy jelentkeznének az állásokra. Nincs "meghallgatás", mert ahogy elnézem önöket, értenek a divathoz, de ha vállalják, akkor ezeket alá kell írni. A szerződésben le van írva, hogy 3 hónapig fog tartani a turné, a szüleikkel már beszéltünk és belementek a magán tanárba, ami annyit tesz, hogy a 11. évfolyamot a turnén kezdik. A szerződésbe még az is bele van foglalva, hogyha az ügyfeleinknek megfelel a munkájuk maradnak 1 évig. A pénz is le van írva, kérem nézzék át és firkantsák alá ott, alul.-mutatott a jobb alsó sarokba.

- A titoktartási szerződésről csak annyit szeretnék mondani, hogy nem adhatnak ki ügyfeleinkről semminemű információt, kivéve ha azt meg nem engedik maguknak. Az ügyfeleinkkel egy buszon és repülőn fognak utazni a turné alatt. Ételről, italról és szállásról mi gondoskodunk. És lenne egy személyes kérésem; vigyázzanak az ügyfeleinkre, mert néha elvesztik a fejüket.-súgta oda nekünk.

Aláírtuk a papírokat és megbeszéltük, hogy holnap reggel 7-re kell kimennünk a repülőtérre, ahol már várni fognak ránk az ügyfelek, akikről még mindig nem tudjuk kik azok...

- És kik az ügyfelek?-kérdeztem meg végül.

- Örülök, hogy megkérdezte. Erre parancsoljanak.-nyitotta ki előttünk az ajtót.

Átcaplattunk a házon és végül is egy nagyobb ajtó előtt álltunk meg. Mire az eddig hallgató, ismerős férfi megszólalt;

- Mielőtt bementek, kérlek titeket, hogy tegezzetek, sokat fogjuk még egymást látni. Paul vagyok.-nyújtott kezet.

- Annie és Szabina.-mutatkoztunk be. 

- Ja, és ne akadjatok ki rajtuk.-kacsintott és elment.

Hát, ez furcsa volt, de egy vállrándítás után, nagy vigyorral a képemen benyitottunk az ajtón. Amint megláttam mi van ott bent, arcomról lefagyott a mosoly és a jókedvem egyből elszállt, nem úgy, mint barátnőmé...