Chapter thirteen

Chapter thirteen

* Harry Styles *

Reggel iszonyatos fejfájással keltem. Este azt hittem, hogy a saját szobámba vagyok, de kiderült, hogy nem... Ennek a plázapudlinak a házában kötöttünk ki... A nevére se emlékszek, b*ssza meg... Jó, nyugi van, Harry... Nem para...

-Jó reggelt!-puszilta meg a számat a szőkeség.

- Bár jobb lenne...-fogtam a fejem.

- Hozzak fájdalomcsillapítót?-kérdezte készségesen.

- Nem. Haza kell mennem...

- De ne már! Maradj egy kicsit...-csókolt meg és vette le rólam az időközben magamra kapott ingem.

- Jó, de csak egy kicsit!-kacsintottam és visszadőltünk az ágyba.

* Balogh Szabina *

Miután Harry és Annie kiviharoztak a házból, nekünk kellett megbirkózni Taylorral... Imádom a számait, és szimpatikusnak is tűnt... Eddig. De már annyira elegem van belőle, hogy az nem igaz... Folyamatosan károg valamiért...

- Egyébként te meg ki a fene vagy?-nézett rám.

- Az, aki mindjárt fölpofoz, ha nem fogod be.-vetettem oda neki flegmán.

- Mi van?-akadt ki végérvényesen.

- Hallottad.-csatlakozott hozzám Louis is-Taylor, szerintem most takarodjál el innét.

- Mert? Majd pont te fogod nekem megmondani, nem?!-kiabálta hevesen gesztikulálva.

- Igen, mivel itt lakom, na tűnjél el!-mutatott az ajtó fele Louis.

Még veszekedett velünk egy kicsit, de miután meghallottuk az ajtó csapódást, mindenki felrohant Harry szobájához, Taylor meg végre elhúzott...

Kopogtattunk, dörömböltünk, de semmi válasz... Egy óra próbálkozás után abba hagytuk és lejöttünk, Louis kivételével. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

- Akkor most Harry kidobta?-kérdeztem értetlenül.

- Aha, csak Taylor nem bírja elfogadni.-mondta Zayn.

- Ez hülye... Elmegyek narancsléért.-pattantam fel helyemről.

- Hozol nekem szendvicset?-kérdezte szégyenlősen Niall.

- Persze.-mosolyogtam rá.

Bementem a konyhába és a hűtőből kivettem magamnak az italt. Amikor becsuktam az ajtaját Zayn bukkant fel mögötte.

- Te hülye vagy?! Majdnem szívrohamot kaptam...-tettem kezem szívemre.

- Haha, bocsi..-nevetett ki, majd bevágta a kiskutyus szemeket.

- Nem gond. Miért vagy itt?-kérdeztem, miközben neki álltam a szendvicseknek.

- Nem alszol ma itt? És akkor este átjöhetnél a szobámba...-markolt bele seggembe.

- Hmm... Majd még átgondolom.-kacsintottam rá.

- Szabinaaaa!-húzta el az "a"-t.

- Mi vaaaaan?-utánoztam.

- Na már, nem lesz semmi baj.-biztatott.

- Jó, Annie úgyse szereti, ha ilyenkor zavarom...

- Zsír, segítsek?

- Nem kell.-mosolyogtam.

Bevittem a fúknak 1 tálca szendvicset, aminek a háromnegyedét Niall drága ette meg. Időközben Louis is lejött. Aztán még beszélgettünk kicsit és elmentünk aludni. Bekísértek a vendégszobába, ami igazán takaros volt. Barack színű fal, bordó szőnyeggel, függönnyel és tapéta csíkokkal. Az ágy, a komód és a padló pedig sötét barna fából voltak. 

Kértem valamit, amiben aludhatok és elmentem zuhanyozni. Mire visszaértem Malik az ágyamban heverészett egy alsógatyában.

- Nem nálad?-kérdeztem meglepődötten.

- Baj, ha itt?-kérdezett vissza.

Nem válaszoltam csak ráültem csípőjére és megcsókoltam. Aztán ledöntött magáról és én kerültem alulra. Elkezdte csókolgatni a nyakam, aztán levette a fölsőm (ami hozzá teszem az övé volt...) és a nadrágom. És én következtem; levettem róla az alsót, majd bebújtunk a takaró alá és történt, aminek történnie kellett.