Chapter twelve

Chapter twelve

* Harry Styles *

Amint Lou kimondta mit kell csinálnia Annie-nek egyből megörültem, persze látszólag ki kellett akadnom, hogy ne piszkáljanak... A lány csak megrántotta a vállát és hozzám fordult. Szemeit figyeltem, amik lassacskán lecsukódtak és egyre közelebb ért hozzám, de annyira lassan, hogy nem bírtam várni. Megfogtam fejét és megcsókoltam. 

Tipikusan, az a bizsergős, lábremegős csók volt. Minden jól ment, míg egy borzalmas női hang el nem kezdett rikácsolni...

- Ez meg mi a fene?-ordította a szőkeség.

- Te mi a f*szomat keresel itt?-bámultuk a fiúkkal új jövevényünket.

- Téged, de látom már találtál jobb elfoglaltságot is, mint a barátnőd...-nézett rám megvetően.

- Még együtt vagytok?-akadt ki Annie.

- Igen, drága. Szóval gyorsan öltözz és takarodj el innét.-utasítgatta Annie-t.

- Relax van, drága.-szólt vissza neki-Semmi pénzért nem maradnék itt tovább!-nézett rám szomorúan.

- Nem, nem, nem!-állítottam le őket-Az egyetlen, akinek el kell mennie az te vagy Taylor!

- Mi van?! A barátnőd vagyok!-emelt megint a hangján.

- Az neked nem volt elég érthető, mikor azt mondtam, hogy vége?-veszekedtem vele.

- Nem mondtál ilyet, soha!-magyarázott, de nem figyeltem.

- Hé, hol van An?-néztem körbe.

- Elment.-szólt Louis.

- Fenébe...-kaptam fel a pólóm és mentem is el.

Nem érdekelt, hogy ott van Taylor, hogy ott hagytam szegény srácokat, azzal a boszorkánnyal, de féltem Annie-t és nem akarom elveszíteni, mielőtt még megkapnám...

Az út túloldalán ült. Lábára volt hajtva a feje és rázkódott a teste a sírástól. Odabaktattam hozzá és leültem mellé. Simogatni kezdtem a hátát, mire felnézett.

- Hagyjál békén!-kiabálta.

- Had magyarázzam meg!-álltam fel.

- Nem, Harry! Elegem van! Csak meg akarsz b*szni, amikor Taylor Swift a barátnőd. Szebb, jobb és tehetségesebb, mint én! Tudom, hogy nem kellek  neked, de nekem meg az egy éjszakás kapcsolatok nem kellenek! Attól még, hogy te vagy Harry Edward Styles a One Direction-ből, nem fogom széttenni a lábaim, sőt tudod mit? Most szívesebben köpnélek le! Fejedbe szállt a hírnév, csak azt nem értem miért... Nem azért szeretnek ennyien, mert tehetséges vagy, hanem mert cuki pofikád van! Csak ezzel az a baj, hogy amint megismernek csalódnak benned! Rohadj meg Harry, azt hittem benned bízhatok.-ordibált velem.

- Legalább had vigyelek haza.-mondtam alig hallhatóan.

- De, valószínű! Majd pont te, nem?!-nevetett kínosan.

Elsétált. Már nem sírt, csak elsétált. Nagyon fájt, amit mondott, de úgy döntöttem, hogyha arra se méltat, hogy megmagyarázzam, nem fogok érte már semmit se tenni.

Visszamentem a házba, de nem a nappaliba, hanem egyenest a szobámba vonultam és bezártam az ajtót. Jöttek a srácok és Szabina, kopogtattak, kiabáltak, hogy nyissam ki, de nem érdekelt. Felraktam egy fülhallgatót és világ-ki, zene-be.

* Annie Brown *

Szánalmas. Elegem van abból, hogy hiszek neki. Ha most őt is elüldöztem volna magamtól nem sírnék és baktatnék egyedül. Igazából, azt se tudom hol vagyok vagy merre megyek. Csak el akarok menni innen. Azt hittem Londonba minden más lesz. Végül is, más lett... Rosszabb.

A sétálásomból kocogás, majd futás lett. Csak el akartam rejtőzni mindenki elől. A Temze partjához értem és ott sétálgattam a kivilágított járdán. A telefonom folyamatosan csörgött, hol Szabina, hol a srácok kerestek, de senkinek nem vettem fel. Repülő módra állítottam a telefont és csak zenét hallgattam.

Egy padra lehuppantam és csak néztem a folyót. Eszembe jutott, amikor először találkoztunk meg amikor kétségbeesetten hívogattam Liam-et és a csók... 

Nem hiszem el, hogy valakinek olyan egy csók, mint a levegő... Aztán Taylor... Látszott, hogy ideges és megalázott... Én is az vagyok. Még a maradék büszkeségemet is elvette, pedig másom már nem igen volt...

Egy röpke óra után haza indultam. Nem volt még otthon Szabina, hála Istennek. Nem akartam még vele se beszélni. Csak beálltam a zuhany alá és magamra engedtem a forró vizet, remélve, hogy az majd megtisztít. Hát, nem jött össze. 

Zuhanyzás után bevonultam a szobámba és elkezdtem zongorázni. 2 éve nem volt ilyen, hogy nem kottából játszottam, hanem magamtól. Akkor, aznap este és most... Sírni kezdtem és visszamentem a fürdőbe. A neszesszerem jól eldugott részéből kivettem egy pengét és belevágtam alkaromba. Először csak kicsit, aztán nagyobbat és nagyobbat. 

***

Reggel a fürdőben keltem fel, illetve keltett fel a nap és a dörömbölés... Még jó, hogy este bezártam az ajtót, különben Szabina már rég üvöltene velem, hogy nem vagyok normális...

Feltápászkodtam, levettem a véres cuccaimat, amiket be is áztattam, lemostam a pengét, majd visszaraktam a helyére. Megint elmentem zuhanyozni. A forró víz szétégette a sebeket, de nem érdekelt. 

Kijöttem a zuhany alól, és abba maradt a dörömbölés és az ordítás is. Kimentem egy törölközőbe és átrohantam a szobámba. 

Itt is bezártam az ajtót és felöltöztem, a ruhámat természetesen hosszú ujjúval vettem fel, nehogy valaki kiszúrja a vágásokat, persze ha egyáltalán találkozok ma valakivel.

Fáradt voltam, de aludni nem akartam, ezért kimentem a konyhába kávét csinálni. Az asztalon egy cetli volt;

"Ha kijöttél a fürdőből, azonnal gyere a fiúkhoz. Harry eltűnt és nem veszi fel. Remélem most örülsz!

Szabina..."

Haha, jó poén. Most én lettem a hibás, mert a popsztárocska eltűnt... Kapja be. Mindig minden róla szól, had ne nekem kelljen vele foglalkozni, mikor ott van neki több millió rajongója, nem hiszem, hogy én hiányoznék onnan, ezért írtam egy SMS-t, hogy tuti nem megyek oda.

Visszacsoszogtam a szobámba és megint zongorázni kezdtem, aztán énekeltem is és azt vettem észre, hogy éjjel 1 van már. Szabina nem jött még haza, tehát elmentem aludni.

A reggelem zseniálisan indult...

* Harry Styles *

Amikor a srácok elaludtak én kisurrantam a házból és egy szórakozóhelyre indultam. Egyből a pultot vettem célba és nem kevés pia után, egy szőke lánnyal kezdtünk el táncolni, majd haza mentünk. 

Smároltunk és felmentünk a szobámba, ahol történtek a dolgok, majd bealudtam....