Chapter eleven

Chapter eleven

* Louis Tomlinson *

Oda siettem az ajtóhoz és nagy vigyorral a képemen nyitottam ajtót, de amikor megláttam ki áll ott arcomról lefagyott a mosoly... Nem is köszönt, meg se kérdezte, hogy bejöhet-e, csak belépkedett és leült a nappaliba. Nem volt olyan vidám, mint szokott, sőt szomorú volt és összetört...

- Miért vagy itt?-kérdeztem 5 perc hallgatás után.

- Bocsánatot akarok kérni...

- Oké, mehetsz is, nekem vendégeim vannak.-mondtam szárazon.

- Louis, kérlek. Felejtsük el ezt az egészet, nem tudok nélküled élni... Szeretlek.-buggyant ki egy könnycsepp szeméből.

- Aha, láttam mennyire szeretsz, amikor azzal a csávóval smárolgattál. Elenor, menj el!-intettem a kijárat felé.

- De...-folytatta volna, viszont közbe vágtam.

- Nincs de... Ha 2 embert szeretsz válaszd a másodikat, hiszen, ha az elsőt annyira szeretted volna, nem lenne most a második. Kérlek, hagyjuk békén egymást.-kérleltem.

- Rendben. Szia Louis, vigyázz magadra!-sétált el az ajtóig.

- Szia!-szóltam neki vissza.

Nagyon rosszul éreztem magam, persze nem testileg, hanem lelkileg. Megviselt a szakítás, de most könnyebb lesz remélem. Új élet, új barátok (persze, a régiek is maradnak) és új szerelem. 

Gondolat menetemet a csengő hangja szakította félbe. "Ez már tuti Harry."-gondoltam magamban.

- Csááá!-jött be az ajtón a kis göndörke.

- Cupcake!-ugrottam nyakába.

- Többiek?-vágott értetlen fejet.

- Még nincsenek itt, beszélni akarok veled!

- Miről?-ijedt meg.

- Annie-ről.

- Mit?-mosolyodott el.

- Tegnap este miért viharoztál be olyan idegesen az udvarról?

- Mert elküldött a fenébe, de azóta megbeszéltük. Térjünk rá a lényegre; van kaja?-terelte a szót.

- Naaa, ezt nem úszod meg ilyen könnyen.-és amint kimondtam megszólalt a csengő.

- Vagy mégis?-kérdezte pimaszul.

Odarohantam az ajtóhoz és beengedtem a srácokat. Mindenki egyszerre érkezett és leült a nappaliba. 

* Annie Brown *

Miután felhívtam az éttermet, hogy mi elvállalnánk a munkát megbeszéltük, hogy mikorra kell ott lennünk, hétfőn kezdünk, 8-ra kell beérnünk. 

Mire visszaértem a nappaliba, barátnőmet sehol se találtam....

- Szabinaaa!-kezdtem el kiabálni keresés gyanánt.

- Mi va'?-nézett ki szobájából, ahova bementem.

- Mi ez a nagy kupi?-kérdeztem a padlón lévő cuccokra célozva.

- Ja, megyünk ma a 1D-rezidenciára és keresek magamnak ruhát. 6-ra ott kéne lennünk, szóval szerintem kezdj el készülődni...-kacsintott.

- Jókor szólsz...-morogtam és kicsoszogtam a szobájából.

Ötletem nem volt, hogy mit vegyek fel és a kinti esőt elnézve, nem szoknyába fogok menni, ezért felkaptam magamra egy virágos nacit, fehér inget, barna bakancsot és táskát, meg egy béke-jeles nyakláncot. Dobtam fel egy natúr sminket, a hajamat összefogtam és már készen is voltam.

Drága barátnőm már nem volt ilyen gyors, nagy nehezen kiválasztotta  a ruháját, meg csinált egy visszafogottabb sminket, a haját pedig begöndörítette. 

6-kor indultunk el otthonról, hívtuk egy taxit és fél 7-re már a fiúk háza előtt is voltunk. Az épület előtt összefutottunk Niall-el, Zayn-el és Liam-el. Becsengettünk és Tomo nyitott nekünk ajtót, aki tutira nem normális, tekintve, hogy egy banán alakú sapka volt a fején...

Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtük, mikor Malik-nek eszébe jutott, hogy;

- Vetkőzős felelsz vagy mersz?-kérdezte vigyorogva.

- Oké, zsír, mehet, játszunk!-hangoztak a válaszok.

Egyedül én nem akartam játszani, de mivel mindenkinek volt kedve nem akartam, hogy miattam menjen tönkre az este. Mivel engem kellett a legtovább noszogatni én kezdhettem a pörgetést és az üveg Nialler fele állt meg.

Kérdezgettük egymást, mertünk, minden zsír volt. Láttam, ahogy Zayn és Harry smárolnak (fujj) meg azt is, hogy Szabina és Zayn (barátság extrákkal...)

Louis pörgetett és nálam állt meg az üveg...

- An, felelsz vagy mersz?-kérdezte egy sátáni mosoly kíséretében.

- Merek...-sóhajtottam.

- Smárold le Hazza-t.-mondta gyorsan.

Mindketten olyan "Really, b*tch?!"-fejet vágtunk, mire Lou hevesen bólogatni kezdett... Ez az (Y). Már csak melltartó meg bugyi volt rajtam, szóval nem lett volna célszerű vetkőznöm és végül is egy csókba nem fogok belehalni... 

Oda hajoltam hozzá és belenéztem zöld szemeibe, amik a vágytól csillogtak. Lassan, nagyon lassan közelítettem szájához, de nem várta ki, míg én odaérek, közelebb hajolt és megcsókolt, nem is hagytunk volna abba, ha nem kezd el ordítani valaki...