Chapter four

Chapter four

* Balogh Szabina *

Ott álltunk Annie-vel az ajtóban és csak pislogtunk. Minden annyira... annyira... hihetetlen volt. Az előszoba egy kis folyosóból állt, nagy, fém beépített szekrénnyel, amin hatalmas tükrök voltak.

Az előszobából balra volt a konyha. Pirosak voltak a falak, fekete bútorokkal és csempével, de a kedvencem még mindig a bár szék volt.

Aztán visszamentünk az előszobába és a bejárattal szembe lévő nappali következett. Hatalmas volt, de tényleg, akkora volt, mint nálunk a fölső szint... Halvány zöld volt az egész, fehér sarok kanapéval és a rajta levő párnákkal, asztallal és fotelokkal, az egyik fal teljes egészében ablakból volt (lesz mit takarítani) és a fél várost látni lehetett onnan. Természetesen azt a felét, ahol volt a London Eye. Volt tv, házimozi rendszer, dvd-lejátszó, karaoke, Wii (mindketten összemosolyogtunk), telefon.

Végül tovább masíroztunk a két szobába. Az egyik szintén a bejárattal szemben volt, a másik pedig jobbra. Én mentem egyenesen. Szürke falak, 3 ablak és rózsaszín bútorok. Annyira tetszett, hogy az nem igaz, futottam is ki Annie-hez, akinek szintén ekkora volt a lelkesedése.

Átfutottam az ő szobájába (még nem beszéltük meg, melyik kié, de enyém tuti a szürke lesz) és nagyon szép volt meg minden, de egy kicsit elegánsabb, mint ami hozzám illik, de Annie-nek jó, végülis zongorázik meg mindig magassarkúba van.

A lényeg, hogy minden szuper és mehetünk vásárolni!

* Annie Brown *

A szobához lépkedtem. Féltem benyitni, mert mi van, ha csak ez az egy helyiség csúnya?! Vagy csak nem tetszik... De félelmeimet legyőzve benyitottam (milyen bátor vagyok...respect).

Nagyon-nagyon-nagyon megkönnyebbültem, mikor megláttam a szobát. Lila falak (még a plafon is az volt), középen egy fehér, oldalán fekete csíkos tapéta, egy bazi nagy fehér szekrény, hatalmas tükrökkel, egy fehér íróasztallal, fehér, nagy szőrős faltól-falig szőnyeggel és 3 ablakkal. A kilátás a város másik felére nézett, nem egy London Eye, de nagyon szép volt. 

Kifutottam a szobából és átmentem a másikba. Szép volt az is nagyon, nem is tudom melyiket válasszam, de mindenre van megoldás, majd Szabina dönt.

- Hé, csajszi! Melyiket szeretnéd sajátnak mondani?-nevettem rá.

- A szürkét!-csillogott a szeme az izgatottságtól.

- Akkor enyém a lila!-kacsintottam és adtam neki egy pacsit.

- Shopping?-mosolygott.

- Hozom a táskám.-kacsintottam újra.

Lesiettünk a lépcsőn, majd elmentünk egy plázába, természetesen taxival, mert azért annyira nem jó a memóriám, hogy emlékezzek a 9 évvel ezelőtti helyekre, csak a sulim meg a régi házunk van meg. De mindegy is, odaértünk és minden egyes butikba bementünk, ahol ruhát, cipőt, ékszert vagy táskát lehetett venni. De tényleg mindegyikbe! A végére azt hittem meghalok, úgy fájt már a lábam, de nem érdekelt. Londonba vagyok a legjobb barátnőmmel és a legjobb kéróba, amit csak eltudok képzelni! Kell ennél több?! Hát persze!

- Menjünk el bulizni!-jött az ötletem.

- Ma?-nézett rám értetlenül barátnőm.

- Igen, ma! Na, mozogjál 10-kor indulunk!-ráncigáltam ki a bevásárlóközpontból.

- Imádom, a fasza kis ötleteid...-nézett szemrehányóan.

- Most mivan?! YOLOOOO! Ez az első napunk Londonba, meg kell ünnepelni!-próbáltam lelket önteni belé.

- Neked nem, itt éltél 7 évig!-kacsintott.

- Jajj, tudod hogy értettem, ne okoskodj, inkább siessünk.-rángattam be a taxiba.

Haza érve (olyan jó mondani, hogy haza) arra kellett rádöbbennem, hogy semmink sincs kipakolva... De mindenre van megoldás;

széttúrtam minden cuccomat, hogy megtaláljak egy kib*szott cipőt, és láss csodát megtaláltam (I'm a hero).

Elmentem zuhanyozni (egyébként a fürdő is nagyon jól nézett ki) és visszarohantam a szobámba. Felvettem a ruhám, hajamat csináltam, sminkeltem és ki is mentem a nappaliba. Nem kellett sokat várni barátnőmre, mert mire én kiértem, rá 3 percre már készen is volt. 

- Te, szerinted van itthon pia?-kérdeztem.

- Nézd meg.-kacsintott.

Kimentem a konyhába és benéztem a hűtőbe. Egy üveg pezsgő és egy papír várt. 

"Welcome to London. I hope everything is okay. It's the most beautiful city in the world. Have a good time!

xx Bella"

Elmosolyodtam, mikor elolvastam. A pezsgővel és a levéllel vágtattam be a nappaliba, ahol barátnőm már izgatottan várta első italát itt.

- Te, miből akarjuk inni?-nézett rám nevetve.

- Ö... Poharak, azt elfelejtettem. Mindjárt hozom, de ezt olvasd el!-nyújtottam felé a papírt.

Visszaértem a poharakkal és elkezdtünk inni. Köztudott, hogy én nagyon szeretem a pezsgőt, de ez az a pia, amit nem bírok, nagyon nem...

Elindultunk bulizni, mint mindig most is mindenki minket nézett a táncparketton és csatlakoztak is hozzánk. Tök jó volt, meg minden, de egy srác minden hova követett, már nem bírtam és megkérdeztem;

- Neked mi a fene bajod van?!-fordultam hozzá.

- Semmi, mert?-nézet értetlenül.

- Nem tudod a nevem...és így követsz... Pszichopata vagy?-néztem rá nagy szemekkel.

- Daniel vagyok, Daniel Montgomery!-nyújtotta kezét.

- Annie Brown. De attól még, hogy tudjuk egymás nevét, nem kell követned.-kacsintottam rá.

- Jó, bocsi. Megadod a telefonszámod?-mosolygott.

- Meg...-átadtam neki a készüléket és ő is az övét. 

- Köszi, akkor majd hívlak.

- Jó, szia.-mosolyogtam.

Hát mit ne mondjak ez érdekes volt...