Chapter three

Sziasztok!

Sajnálom, hogy így eltűntem, de tegnap áramszünet volt a vihar miatt, ezért nem tudtam jelentkezni. Remélem eddig tetszett a történet és ez után is fog. 

Jó olvasást xx

Chapter three

* Annie Brown *

Jó volt a meglepi-party. Vagyis asszem, igazából nem emlékszem kb semmire... Az az utolsó emlékem, hogy a kezembe adtak 6 kör piát és neki álltam inni.

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem és szédültem is... Ez az másnap, így szeretlek. Főleg, hogy még suli is lesz.

- Hé, Szabina! Kelj már fel! Suli van ma...-rázogattam barátnőmet.

- Hany óra van?!-nézett ki bután fejéből.

- Öö...-vettem elő telefonomat-Fél 6.. Akkor még aludhatunk, bocsika.-küldtem neki puszit.

- Te akkora gyökér vagy!-duruzsolta és elfordult.

Már nem is alhatunk olyan sokat... De végülis másfél óra, az másfél óra. 

Hatkor csörgött a telefonom, amit egy határozott mozdulattal kinyomtam. Szabina már pattant is ki az ágyból, csak pislogtam miket művel korán reggel. Ugrál, dudorászik és folyamatosan mosolyog... Miről maradhattam le?!

- Te, miért vagy ilyen boldog?!-néztem rá gyanúsan.

- Mert... Öö... Mindjárt megyünk Londonba!-vigyorgott zavartan.

- Igen, tudom. De most komolyan?!

- Öö... Megyek a fürdőbe.

- De...-még be se fejeztem már csapódott is a fürdő ajtaja...

Elmásztam nagy nehezen a szekrényemig és kirángattam a legfelső pulcsit és válogattam hozzá cuccokat. Szabina kijött a fürdőből, de már le is ment a konyhába "reggelit készíteni", de szerintem csak nem akar velem a boldogságának okáról beszélni... Különös... Na mindegy, beballagtam a fürdőbe. Hát, nem voltam formába mit ne mondjak, de egy kis sminkkel bármit meg lehet oldani, mára már csak az a feladatom, hogy ne hányjam el magam a suliba, vagy akárhol máshol...

Lesiettem a lépcsőn és drága barátnőmmel találtam szembe magam, aki valamit próbált sütni, de ahogy nézem nem sok sikerrel...

- Te mi a fenét művelsz?!-ültem le a bár székre.

- Rák elleni gyógyszert találom fel... Szerinted mit csinálok?!-vágta oda a csípős megjegyzést.

- Jól van na... Csak poén volt... Amúgy most már elmeséled mi volt tegnap?-tettem karba a kezem.

- El...-fordult felém- Smároltam Patrikkal.-jelentette be.

- Patrik?! Ki az Isten az a Patrik?-néztem nagy szemekkel.

- Fu... Fárasztó vagy. A Kovács Patrik.-magyarázta.

- Nem vágom, majd muti meg suliba.-mosolyogtam-Egyébként ő potenciális pasi jelöltnek számít?-kérdeztem.

- Nem, csak barát.-mosolygott.

- Ja igen, én is a barátaimmal szoktam "szórakozni".-kacsintottam rá.

- Fogd be, vagy nem kapsz kaját!-fenyegetett meg.

- Cipzár a számon!-és elhúztam a képzeletbeli cipzárt a szám előtt.

* Június 20 *

- Oké, vigyázunk! Sziasztok!-öleltem meg anyuékat.

- Szia kicsim. Üdvözlöm Londont!-kacsintott apa.

- Jajj...-nevettem el magam.

Adtam még nekik 2-2 puszit és megvártam míg Szabina is elbúcsúzik a szüleitől. Indultunk a géphez. Már csak pár óra választ el minket álmainktól. Ez annyira hihetetlen, hogy itt vagyok a legjobb barátnőmmel egy repülőgépen LONDON felé! Mint egy buta tini filmben;

Leszállunk a gépről, aztán véletlenül összefutunk a One Directionnel és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. HAHAno.

Nem fog ez megtörténni, nincs akkora szerencsénk, de nem is baj, nekem rendes pasi kell, nem olyan, aki mindig koncertezik, akinek sosincs rám ideje és aki bárkit megkaphatna (ez zavarna).

A gép pár óra múlva leszállt és elmentünk a csomagunkért. Mindketten nagyon-nagyon izgatottak voltunk, mert hát mégis csak egész nyáron itt leszünk! Fogtunk egy taxit, majd megkértük a sofőrt, hogy vigyen el minket az előre lefoglalt lakásunkba. London közepén, egy két szobás lakás, két teljesen őrült tizenévesnek pont megfelel. Csak ne legyen putri...

Megérkeztünk a ház elé. A sofőr kipakolta a cuccunkat a csomagtartóból, fizettünk neki és el is ment. Az e-mail-ben azt írták, hogy a 4. emelten lévő 5-s lakás a miénk. Izgatottan felrohantunk a rakat bőröndünkkel a megfelelő szintig, majd rájöttünk, hogy lifttel valószínűleg egyszerűbb lett volna, de ki a fenét érdekelt?! 

A lépcsőház nagyon szép volt, üveg lépcső, fém korláttal és fehér fallal, amin hatalmas ablakok voltak. 

A mi lakásunk ajtaja barna volt, egy olyan ablakkal, amin be nem, de kilátni már annál inkább lehet. Benyitottunk és azt hittem rosszul látok...