Chapter two

Chapter two

* Annie Brown *

Reggel egy nagy ütésre keltem... Frenetikus élmény volt egy párnával a képembe ébredni... Még mielőtt felkeltem eldöntöttem, hogy megölöm Szabinát a kedves ébresztőjéért. Felültem és kinyitottam a szemem, de  csak anyámat láttam, aki indulásra készen állva toporzékolt a szoba közepén. Na hát ennek meg mi baja van?!-gondoltam magamba.

- Keljetek már fel, az Istenért! 20 perc múlva 8 óra!-ordította le a fejünket.

- Jó, nyugi! Kelünk már...-nyugtatgattam.

- Ajánlom is! Egyébként sok sikert a vizsgához, kicsim!-nyomott egy puszit a homlokomra-Na mennem kell, jók legyetek, sziasztok!-kiabált már a folyosóról.

- Szia!-üvöltöttük kórusba.

Ránéztem Szabinára, aki engem figyelt nagy, barna, boci-szemeivel. Hulla fáradtak voltunk és ez látszott is a fejünkön. Annyira vicces látvány volt a buksija, hogy kitört belőlem a röhögés, mire ő is nagy visításba tört ki. De nem tartott sokáig, mert már így is alig volt időnk és még a suliba is el kellene jutnunk...

Befutottam a fürdőbe, hogy én legalább kész legyek, Szabinának tök mindegy volt, mert 1. órája lyukas volt... A mázlista, minek kell nekem olaszból is nyelvvizsga?! 

Na mindegy, megmostam az arcom, sminkeltem és felkötöttem a hajam és rohantam is a ruhámért, ami türkiz nadrágból, gyűrűből, fülbevalóból, karkőtőből és fekete toppból, saruból meg táskából állt.

Amíg készültem barátnőm reggelit csinált nekem, de kis édes, csak kár, hogy szalonnát sütött... Úgyhogy inkább magának, mint nekem csinált kaját...

- Na hallod én elmegyek, majd összefutunk úgyis, szia!-dobtam neki puszit a levegőbe.

- Oki, hali!-mondta teli szájjal.

Suli felé menet Borgore-t hallgattam és azon gondolkodtam, hogy annyit eszik ez a lány mégis rohadt jó alakja van... Tök szerencsés...

Nem gondolkodhattam már sokáig, mert beértem a suliba (5 percet késtem) és figyelnem kellett az olasz tanárnőre. Jó fej meg minden, nagyon szeretem.

Vége volt az órának és a többi osztálytársam berontott a terembe, mindenki ordított, énekelt vagy táncikált. Ilyen a hangulat amikor az osztály 99%-nak nincs 1. órája. Szabina lehuppant mellém és elmesélte milyen szerencsétlenség történt vele...

- Na úgy kezdődött, hogy el akartam mosogatni, mert olyan jó vagyok, hogy nem hagyok magam után kupit...-ömlengett.

- Ez a minimum, drága.-kacsintottam rá.

- Jó, na! És becsöngetett hozzátok a postás és mondta, hogy egy csomagot hozott neked é..

- Nekem?! Mit?-vágtam közbe.

- Mit tudom én?! Én csak átvettem... Na és az a lényeg, hogy a kezembe maradt egy pohár amit mosogattam és benne maradt a víz és a fehér fölsőmre ráömlött az egész... Gondolhatod a gyerek hogy nézett...-szörnyülködött.

- Aha...-csináltam úgy, mint aki figyelne.

Igazából nem érdekelt, amit mondott (pedig ilyen ritkán van), mert kíváncsi voltam bajon mit kaphattam és kitől. Lehet, hogy egy titkos imádó vagy csak a nagyiék Kanadából... Na mindegy.

- Figyelsz te rám egyáltalán?!-lebegtette kezét előttem.

- Ö... Mondd még egyszer légyszi..-húztam a szám.

- Min gondolkodtál?-mosolygott.

- A csomagon... Esküszöm izgatottabb vagyok, mint Nyilas Misi, amikor megkapta a pakkját...-lepődtem meg magamon.

- Te hülye vagy!-vert hátba nevetés közben barátnőm és már be is csengettek.

Az órák olyan lassan teltek, hogy azt hittem belehalok. Olyan volt, mintha 3 napja az iskolába ülnék és csak nem akaródzik menni az óra mutatója, vagy max visszafele... 

De eltelt ez a 8 óra. Haza értem és Szabináról példát véve én is kicsit elegánsabbra vettem a stílust (fekete-sárga ruha és cipő, fekete karkőtő és nyaklánc, napszemüveg, fülbevaló és táska).

5-re kellett odaérnem és pontosan 5-kor már a 2. emelet 6-os irodája előtt álltam. Bekopogtam és egy pasas nyitott ajtót. Be kell vallanom nem volt túl ronda, de nem az én esetem. "Tuti Szabinának bejönne.. Tényleg, vajon őt is ő vizsgáztatta?!"-gondolkodtam.

- Sit down, please.-szólalt meg végül.

- Ok...-hát elég bunkó, mit ne mondjak... 

Levizsgáztatott és már magyarul mondta;

- Hé-nézett a lapokra, majd rám-Annie!

- Igen?!-néztem nagy szemekkel.

- Londonba születtél?-kérdezte.

- Aha, miért?-kérdeztem értetlenül.

- Csak érdekelt. Mikor költöztél ide?

- 7 éves voltam, de 2 hét múlva megyünk barátnőmmel.-mosolyogtam rá.

- Óh, ezért kellett a nyelvvizsga?-mosolyodott el.

- Nem.-mosolyogtam- Azért kellett, hogy ne kelljen majd annyit tanulnom az érettségire, pénteken olaszból rakom le.

- Értem, sok sikert, de csak, hogy megnyugodj, olaszból is én vizsgáztatok.-kacsintott.

- Hurá...-nevettem.

Kisétáltam és egyből telefonáltam anyának és Szabinának, hogy végeztem. Barátnőmmel megbeszéltük, hogy elmegyünk mekizni aztán meg nálunk alszunk megint. 

- Jó, de menj haza átöltözni, mer gondolom elegáns vagy..-nevetett.

- Az vagyok, mindig az vagyok!-nevettem én is- De haza megyek, relax!

- Na majd tali, puszi!

- Csá!

Siettem haza, mert már megint késébe voltam kicsit... Haza fele 1D-t hallgattam és azon gondolkodtam, hogy 2 hét múlva 1 városba leszünk velük. Ez számomra annyira felfoghatatlan.

Haza értem és nyitottam az ajtót, de olyan sötét volt... Hirtelen a nagy semmiből előugrott minden barátom és kiabálták, hogy MEGLEPETÉÉÉÉÉÉÉS!

Agyam eldobom milyen édesek. 

- Te csináltad, mi?!-mentem oda barátnőmhöz miután mindenkit végig ölelgettem.

- Honnan veszed?-nevetett.

- Tudom.-kacsintottam.

Elmentünk táncolni, aztán ettünk és ittunk... Hát a problémák az ivás-résznél kezdődtek...

* Balogh Szabina *

- Ann, elég lesz! Ne igyál már meg mindent, bassza meg!-kaptam ki kezéből a vodkát.

- Ne már!-nyúlt érte, de elesik ha nem kapja el Patrik- Add vissza!-hebegett.

- Nem! Menj aludni!-parancsoltam rá.

- Fazsom megy audni!!-próbált beszélni.

- Patrik-fordultam a sráchoz-légyszi vidd fel, nem lesz ez így jó...-húztam a szám.

- Oki, melyik szobába?-mosolygott.

- Jobb első.

- Viszem is.

Na mivel ezt ilyen szépen lerendeztem, haza küldtem az embereket, mert az ünnepelt már nincs itt... Nem örültek neki, de muszáj volt.

- Hé, Patrik! Ne menj te el, nem beszélgetünk? Itt maradt egy csomó pizza, nincs szívem kidobni.-mosolyogva mutattam az asztalon lévő ételre.

- De, persze. Szeretem a pizzát!-vigyorgott.

Nagyon jól elbeszélgettünk, régen sose köszöntünk meg semmi, de nekem az alapba nagyon szimpi volt, hogy segített Annien. És jó fej, meg vicces és kedves, sőt még nem is csúnya. 

- Asszem mennem kéne...-nézett órájára.

- Fél 4...-húztam a szám.

- Pontosan. De megyek, holnap majd találkozunk a suliba.-mosolygott.

- Persze, a suliban.-kísértem ki az ajtóba.

Csak nézett, majd elkezdett közeledni az arca az enyémhez és hirtelen összeért a szánk. Bizsergős volt, nem csak sima csók, olyan különleges, de elfordítottam a fejem, mert nem akarok vele semmit...

- Ne haragudj, azt hittem te is akarod és...

- Semmi baj-szakítottam félbe-Barátok?-nyújtottam kezem.

- Azok...-húzta száját és elment.

Bezártam az ajtót és felmentem megnézni mi van ezzel a lánnyal. Már rég húzta a lóbőrt. Lemostam a sminkem meg felvettem a pizsim és én is mentem mellé aludni. Remélem nem fog lehányni...