Chapter one

Chapter one

* Annie szemszöge *

- Annie, letolnád már végre a segged?! Mennem kell, és fel akarlak köszönteni, mert este későn jövök haza!-kiabált anyu lentről.

- Jó, megyek már!-ordítottam neki vissza a fürdőből.

"Nem hiszem el, hogy még sminkelni se hagyják az embert"-gondoltam magamban... Minek akar felköszönteni?! Az elmúlt 16 évben egyszer sikerült neki eddig, most mi történt, hirtelen megváltoztatta valami kis manó?! Különben is, tuti, hogy megint csak pénzt kapok, nem pedig valami olyan ajándékot, amire szükségem is van, mint mondjuk hogy elengedjenek egész nyárra Angliába... Tavaly óta ezért nyavalygok, mert 1 éve, a 15. szülinapomon még megértettem, hogy nem mehetek, mert hát még bilibe lógott a kezem, de most már mehetnék. Holnap megyek nyelv vizsgázni angolból, pénteken  pedig olaszból, szóval még megszólalni is meg tudnék.

Még gyorsan felkentem a szempillaspirálom és lebattyogtam a lépcsőn, szép lassan. Mikor leértem anya már indulásra készen állt az ajtóban.

- Sietnél?!-kérdezte.

- Na mi van?-néztem kíváncsian.

- Boldog születésnapot kincsem.-adott két puszit és átnyújtott egy borítékot- Csak akkor bontsd ki, ha elmentem, nem akarlak hallani.- kacsintott rám és elment.

Mi van?! Nem akar hallani?! Ezt nem értem... Na mindegy, leültem a kanapéra és bontogatni kezdtem a borítékot, azt gondoltam, hogy pénz van benne... Hát rohadtul nem pénz volt. 2 repülőjegy Angliába! 2 hét múlva indulunk! Na várjunk. Kivel megyek?! 

* Balogh Szabina *

- Na, hívhatom már?-kérdezgettem anyától.

- Nem kicsim, majd csak ha hív Angelina.

- De ne mááár. Nem bírom ki!-nyöszörögtem.

Még ki se mondtam, de már meg is szólalt a Good time anya telefonjából. Gondoltam ki az, de mire nyúlhattam volna a telefonomért anya is engedélyt adott a hívásra.

- Na mi van szülinapos?-kérdeztem.

- Te, nem hiszed el mit kaptam!-odibált a telefonba.

- Tudom mit kaptál, és enyém a másik!- kiabáltam már én is.

- Nem hiszem eeeeeeeeeel!-örömködött.

- Én se, de majd a suliba megdumáljuk, szia!

- Oki, hali!-köszönt el.

Suliba menet nagyon ideges voltam egyrészt a jegyek miatt, másrészt, mert ma megyek nyelv vizsgázni. Még jó, hogy nem ittam reggel kávét, különben most kiugrana a szívem a helyéről. A suli előtt találkoztam Annievel. 

- Szia!-adtam neki 3 puszit.

- Hello! Mizu?-kérdezte vigyorogva.

- Boldog szülinapot!-nyújtottam át neki egy dobozkát.

- Juuuj, köszönöm szépen!-ugrott a nyakamba.

Megnézte a dobozt és közölte, hogy nagyon szép. Aztán kivette belőle az ajándékot és csak nézte-nézte, nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e neki, vagy nem. Aztán amikor felvette a repülő alakú medált, a hozzá illő nyaklánccal rájöttem, hogy tetszik neki.

- Imádom! Köszönöm szépen! Pont olyan, mint Harry-é!-ugrándozott a folyosón.

- Igen, tudom.-mosolyogtam rá.

- Ahj, úgy várom már az utat! Tuti nem bírom ki addig...-sopánkodott.

- Gondolj arra, hogy még 2 hétig van suli, addig nem gondolsz rá annyit, és itt a nyaklánc, majd segít átvészelni!-kacsintottam rá.

- Könnyű mondani...-húzta a száját.

Becsengettek és már nem tudtuk befejezni a beszélgetést.

Suli után nagyon izgultam a vizsga miatt. Átöltöztem, a szerelésem egy fehér, csipkés topból, fekete, bőr szoknyából, fekete táskából, fekete magassarkúból, fekete masnis fülbevalóból, keresztes gyűrűből, fehér, szegecses karkötőből és egy napszemüvegből állt. Megpróbáltam kicsit ünnepélyesebbre venni a figurát, hát... Ennyire sikerült. 

Elindultam otthonról, körülbelül minden 2. pasi megnézett az utcán, de nem érdekelt. Csak 1D-t hallgattam és koncentráltam, hogy le tudjam fordítani a szöveget. Gondolkodtam az úton, meg hogy Annienek milyen egyszerű, hisz ő 7 évig kint élt Londonban és tud angolul és sokkal egyszerűbb lesz neki a vizsga... De nem baj, ebből merítettem erőt, hogy meg tudom csinálni, neki könnyebb, de nem érdekel!

Megérkeztem az épülethez. 3-ra kellett ott lennem 14:50 volt. Bementem és egyből a regisztrációs pulthoz ballagtam. Odaadtam a személyim és a lakcímkártyám és felküldtek a 2. emeletre, ott pedig a 6. irodába kellett mennem.

Senki nem volt kint, szóval bekopogtam. Egy sármos, huszonéves pasi nyitott nekem ajtót.

- Hy!

- Good afternoon!-üdvözöltem.

- Nyugodtan tegezzél, mármint a magyarba.-mosolygott.

- Okay!-kacsintottam rá.

- Kezdjük!

Beszélgettünk (természetesen angolul) és minden megtörtént, ami egy nyelvvizsgán szokott. Indulni készültem, mikor megszólalt.

- Nem lenne szabad elmondanom, de ilyen szép lányokkal tehetek kivételt,-nézett rám kacéran- át mentél!

- Mi?! Ez komoly?-kezdtem el ugrándozni.

- Aha, majd a papírokat postán küldjük, gratulálok.-nyújtotta kezét és adott 2 puszit.

- Minden vizsgázóval ilyen közvetlen vagy?-kérdeztem mosolyogva.

- Nem.-nézett rám angyalian.

- Na, de most már tényleg mennem kell, szia! Örültem!-kacsintottam.

- Én is.-kacsintott ő is vissza.

Miután kiértem az épületből nagyon megkönnyebbültem. Kicsit furcsa volt a fickó, de kit érdekel, hiszen átmentem!! 

Gyorsan felhívtam anyát meg Anniet és elmondtam nekik a nagy hírt. Mindketten visítoztak egy sort, aztán megbeszéltük, hogy elmegyünk hármasban vacsorázni, aztán meg ott alszok barátnőmnél. Minden zsír ;)

* Annie Brown *

Miután felhívott Szabina, hogy sikerült a vizsgája el kezdtem készülődni, mert 6-ra már a város másik felén kellett lennem és már 4 óra volt. Elmentem tusolni, meg hajat mosni aztán felöltöztem (fekete, ruha, aranyozott cipő, táska, karkötő, fülbevaló, gyűrű és nyaklánc) és sminkeltem. Elkészültem röpke másfél óra alatt, hát nem baj, tudják, hogy mindenhonnan elkések...És mielőtt felvetődne bennetek a kérdés, hogy miért öltözök ki így egy vacsihoz, egyszerű... Egy elég puccos helyre megyünk és az ember legjobb barátja is csak egyszer nyelvvizsgázik. 

Fogalmam sincs hogy, de sikerült fél óra alatt odaérni a kiszemelt vendéglőhöz és az épület ellőtt össze is futottam Szabináékkal. Adtam neki két puszit és már indultunk is vacsizni.

Rendeltünk, ettünk, beszélgettünk, minden jó volt, aztán el is jöttünk. Marcsi (Szabina anyukája) haza is ment, mi meg elindultunk hozzánk. Elkezdtünk beszélgetni Londonról. Mondtam neki, hogy gyönyörű hely és hogy tuti imádni fogja, csak sok az esős nap... Meg elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen területen akarunk majd kint dolgozni.

Mikor hazaértünk szokás szerinte senki nem volt otthon csak egy lap;

"El kellett mennem. xx apu"

- Sejtettem...

- Nyugi már, legalább csak a miénk a ház.-biztatott barátnőm.

- Wii?-kérdeztem vigyorogva.

- Wii!-kacsintott.

Felmentünk az emeletre, kibújtunk a csinosból, lemostuk a sminket és belebújtunk az otthoniba. Leszaladtam a lépcsőn egyenest a tv-s polchoz és beállítottam a táncos játékot. Annyit vihogtunk, meg kiabáltunk, hogy az nem igaz... Csodálom, hogy nem hívták ki ránk a rendőrséget... Aztán 3 fele elmentünk aludni, mert holnap suli és így is nehéz lesz felkelni, de nincs mit tenni, ilyen egy nyevvizsga-after party. És holnap még nekem is lesz.