Chapter five

Chapter five

* Annie Brown *

Reggel meglepő, de nem fájt a fejem. Ez volt a legelső reggelünk Londonba együtt. Jó volt felkelni a szobámba. Ránéztem az órámra és már fél 11 volt. Álmosan kibattyogtam a konyhába és szomorúan néztem a teljesen üres hűtőre... Elhatároztam, hogy elmegyek reggeliért meg kajáért, ezért bementem a szobámba és kikutattam a bőröndömből pár cuccot. Írtam Szabinának egy levelet, hogy hol vagyok és el is indultam.

Nem tudtam merre menjek, úgyhogy elindultam jobbra mindegy minden alapon. Mentem körülbelül 500 métert és találtam is egy kis közértet. Bementem, nézelődtem, vettem pár cuccot és beálltam a sorba. Mikor sorra kerültem csak néztem nagyokat... A tegnap esti csávó volt a kasszás...

- Hé, Annie! Szia.-mosolygott.

- Ö... Szia.-dadogtam.

- Bocsi, hogy nem hívtalak, csak nem akartalak felkelteni, gondoltam, hogy még alszol.

- Ö, oké.

- 10 font.-mosolygott.

- Tessék.-adtam át a pénzt.

- Ebéd szünetbe majd felhívlak, jó?-kérdezte.

- Persze, oké. De megyek is, nehogy a lakótársam éhen haljon.-mosolyogtam- szia!-köszöntem el végül.

- Szia!-intett.

Hát ez érdekes volt megint...Nagyon furcsa ez a fiú, nem tudtam volna elképzelni, hogy egy közértben dolgozik... Na mindegy...

Haza értem és Szabinát a tv előtt találtam, bár nem hiszem, hogy nagyon érdekelte volna, inkább csak nyitott szemmel aludt.

- Jó reggelt!-köszöntöttem.

- Ne ordítsál! Szét megy a fejem...-dörzsölgette szemeit.

- Kérsz enni?-kérdeztem halkabban.

- Aha, légyszi csinálj nekem kávét.-nézett könyörgően.

- Jó.

Kint a konyhába kapcsoltam rádiót, a Hits rádió volt. Pofáztak, és még többet pofáztak... Nem is nagyon figyeltem a szövegre, csak akkor kaptam fel a fejem, mikor meghallottam, hogy One Direction. 

Azt mondták, hogy ma lesz koncertjük Londonban. "Milyen jó lenne már, ha mehetnénk?!"-gondoltam magamban.

Gondolat menetemet a telefonom csörgés szakította meg. Daniel volt az;

- Szia!-köszöntött.

- Hello!

- Azt akartam kérdezni, hogy szereted a One Directiont?

- Igen, persze!-mosolyodtam el.

- Van V.I.P. jegyem a mai koncertjükre, nem jössz el velem?-kérdezte kicsit félénken.

- Mi van?!-ordítottam-Persze, de van egy barátnőm, aki tegnap ott volt és belepusztulna, ha nem jöhetne, szóval nem hiszem, ne haragudj...-húztam a szám.

- És ha azt mondom, hogy számára is van jegy?!-nevetett.

- Akkor egy Isten vagy! Mikor és hol találkozzunk?-kérdeztem.

- Fu, ha szeretnétek találkozni a fiúkkal, amikor még nincsenek rohanásba, akkor 4-kor a közértnél.-mondta halál nyugodtan.

- Jó, akkor 4-kor. Köszönjük szépen.-mosolyogtam a telefonba.

- Természetes. De mennem kell, szia.

- Jójó, szia.-nyomtam ki.

Megcsináltam a kávét meg magamnak egy szendvicset és nem tudtam letörölni a mosolyt a fejemről. Besiettem barátnőmhöz és leraktam az asztalra a kávét. 

- Te, mit csinálnál ha kiderülne, hogy mehetsz 1D koncertre?-kérdeztem halál nyugodtan.

- Valószínűleg már most mennék készülődni, sikítoznék meg énekelnék meg ugrálnék egész nap. Elmennék vásárolni valami nagyon durván jó ruhát és vigyorognék, mint a tejbetök.-nevetett-Miért?-kérdezte végül.

- Ja, csak mert van 3 V.I.P. jegyünk a mai koncertre.-mondtam közömbösen.

- Mi van?!-nézett rám ledermedten.

- 4-kor kell találkoznunk Daniellel, a közértnél, ahol reggel voltam.-kacsintottam.

És a sikítással kezdte, aztán énekelt és beugrándozott a szobájába. Felvett egy tök aranyos szettet és közölte, hogy;

- Nagyon gyorsan menj be a szobádba és hozd a táskád, mert megyünk vásárolni.-közölte látszólag közömbösen.

- Jó.-nevettem el magam.

Elindultunk gyalog és rájöttünk, hogy körülbelül 100 méterre van tőlünk egy butik. Bementünk és mindketten választottunk magunknak ruhát.

Az enyém fekete csőruha volt, középen cipzárral és hozzá illő aranyozott kiegészítőkkel, imádom ezt a cuccot (L).

Szabináé pedig krémszínű ruha, krémszínű kiegészítőkkel. 

Gondoltunk rá, hogy 1D-s cuccba megyünk, de mindenki abba lesz kb, szóval inkább ezek mellett döntöttünk.

Mikor hazaértünk egyből mentem a fürdőbe zuhizni és utánam jött Szabina is. Bevonultam a szobámba felöltözni, sminkelni meg hajat göndöríteni és kész is voltam. Leültem a nappaliba és beraktam a CD-lejátszóba egy One Direction CD-t, hogy meglegyen a jó kedvünk.

Szabinára még vagy fél órát kellett várni, mert nem tudta eldönteni, hogy göndör vagy egyenes legyen a haja, és végül masnival összekötötte a tetejét, a lelógó részeket meg begöndörítette.

Ettünk és már háromnegyed 4 volt. Elindultunk a közérthez és amikor odaértünk egy nagy limuzin állt előtte. Daniel kipattant belőle és üdvözölt minket. Bemutattam egymásnak őket, mert tegnap nem beszélgettek és már indultunk is.

Kb fél óra alatt ott is voltunk és Daniel felmutatott valamit, mire a biztonsági őrök bólintottak és beengedtek minket. Több ezer sikítozó lány nézett minket a kordonok mögül, és lenéző pillantásokat vetettek ránk, de nem különösebben érdekelt, mer nagyon boldog vagyok. Egy hosszú folyosón mentünk végig, majd megérkeztünk egy hatalmas arénába. Gondolom ez a hely, ahol fel fognak lépni és jól gondoltam. Az 5 fiú fent állt a színpadon és minket néztek... Azt hittem elájulok!