Chapter nine

Chapter nine

* Balogh Szabina *

Amikor megláttam Dan-ék házát, azt hittem lepetézek. Hatalmas volt, legalább 3 emeletes, ha nem több egy rohadt nagy kerttel. Kiszálltunk a fekete limoból és felbaktattunk a lépcsőn, majd bementünk a "kuckóba". A fiúk eléggé otthonosan érezték magukat, tekintve, hogy mindenki elment valahova. Harry és Zayn piát hoztak, Daniel (bár ő itt lakik) elment kajáért, Niall a mosdóba ment, Liam kiment telefonálni, Louis pedig elvezetett a kanapéig, ahol elkezdtünk beszélgetni;

- Na és, hogy-hogy ide jöttetek? Mármint, miért pont ide, Londonba?-kérdezte mosolyogva.

- Fu... Mert kiskorunk óta ez volt az álom város számunkra és amióta az eszünket tudjuk minden egyes nap úgy keltünk fel -legalábbis én-, hogy leszarom mi lesz, de én itt fogok lakni.-mosolyogtam.

- Tehát akkor nekem semmi közöm nincs ehhez?-színlelt szomorúságot.

- Nincs!-nevettem ördögien.

- Nem is szereted Tomot?-kérdezte drámaian.

- Te, nem mondták még, hogy az éneklés helyett inkább színészkedned kellene?-nevettem el magam.

- Áh, senki...-legyintett.

Még beszélgettünk egy darabig, bár inkább szétröhögtem magam a hülyeségein, de most én ezt beszélgetésnek könyvelem el... Harry meg Zayn meghozták nekünk a piákat és nem sokkal később Daniel is megérkezett a rágcsákkal és szendvicsekkel felpakolt tálcával. 

Louis egyszerűen eltűnt, fogalmam sincs, hogy hova, de nem láttam sehol. Nem foglalkoztam vele, mert hát csak visszajön. Odamentem a kajás pulthoz és megettem egy szendvicset. Egyáltalán nem voltam éhes, de nem ettem egész nap semmit és éhgyomorra inni nem túl jó ötlet.

Miután lenyomtam a szendvicset átslisszoltam a piákhoz, ahol Annie csinált nekem egy Annie-t. Életembe nem ittam még, de nem volt rossz, jó se... Maradtam a sima vodka-narancsnál és azzal sikerült szépen leinnom magam...

Lecsüccsentem a közös táncikálás után a kanapéra és csak néztem magam elé meg vigyorogtam. Hirtelen valaki lehuppant mellém, amitől kicsit megijedtem, de amint ránéztem a "vendégemre" el is szállt az ijedség.

- Miért nem táncolsz?-kérdezte kedvesen Zayn.

- Mert fáj a lábam és menni is alig tudok...-húztam a szám.

- Szegény...-görbült le a szája, de elnevette magát.

- És te miért ücsörögsz?-kérdeztem kíváncsian.

- Mert nem akarom, hogy egyedül legyél.-vigyorgott- De van egy ötletem!-emelte égnek mutató ujját.

- Na ki vele.-mondtam kis szarkazmussal.

- Mi lenne ha táncolnál velem, és hogy el ne ess majd én tartalak?-kérdezte, de még nem válaszoltam rá már húzott is a tánctérre.

Mivel kissé illuminált állapotban voltam nem ellenkeztem, mondjuk nem is tudtam volna. Egy lassú számot kaptunk el és a "biztonság kedvéért" átkarolta a derekam én meg a nyakát. Elkezdtünk jobbra-balra lépkedni. Nem egy táncművész, mit ne mondjak, de legalább nem lépett a lábamra.

A számnak vége lett és egy kicsit pörgősebb kezdődött el, amire már nem lehetett így összeborulva mozogni, azért megfogta a kezem, hogy ne boruljak el én meg hátat fordítottam neki és hozzásimultam. Végül már nem is táncoltunk...

Levezetett a tánctérről és nekilökött a falnak, majd csókolgatni kezdett. Nem ellenkeztem és még élveztem is. Végül kitaláltuk, hogy felmegyünk abba a szobába, amit Zayn akkor kap meg, ha itt alszik és innen kép szakadás...

* Annie Brown *

Mielőtt még ide ért volna eszembe jutott valaki a múltból... Olyan deja vu érzésem volt. Amikor rá gondolok mindig eszembe jut, hogy milyen ostoba voltam... Azóta senkibe nem bízok meg legjobb barátnőmön kívül. Félek szerelmes lenni, félek a csalódásoktól, félek az igazságtól...

- Te meg mit csinálsz itt kint?-kérdezte meglepetten a gondolataim cikázását megszakítva.

- Hát... Cigizek.-mosolyogtam, bár nem hiszem, hogy látta a sötétbe.

- Nem értem mi jó van a cigibe...-húzta a száját.

- Próbáld ki és megtudod!-kacsintottam rá.

- Én inkább mást próbálnék ki veled...-emelgette a szemöldökét.

- Befejezted, Harry?!-kérdeztem kicsit ingerültebben a pia hatása miatt és az előbbi gondolataim miatt.

- Mit?-mosolygott rám.

- Ezt! Elegem van, hogy be akarsz fűzni, hogy egy éjszakára megkapj, aztán meg kib*sszál és magamat ostorozzam, hogy mekkora hülye vagyok! Nem érdekel, hogy te vagy Harry Styles, hogy mindenkit megkapsz és egy csettintésre szétteszik neked a csajok a lábaikat! Én más vagyok, b*ssza meg!-ordítottam teli torokból.

Semmit nem mondott, csak bement a házba, én meg kinn maradtam. Tudja, hogy igazam volt, ezért nem reagált. Csak magamat akarom védeni. Nem értem miért kellenek neki az ilyen kis kalandok. Azért mondtam neki, amit mondtam, mert nem közömbös számomra, de neki csak arra kellek és nem akarok csalódni többet...

Ezekkel a gondolatokkal a fejembe aludtam el a napágyon...

* Louis Tomlinson *

Szabinával beszélgettem, mikor elkezdett rezegni a zsebemben a telefonom. Gondolom nem hallotta, és amíg azzal volt elfoglalva, hogy hozzák a kaját meg a piát elrohantam. Azt hittem nem fog sokáig tartani...

Elenor nevét jelezte a készülék.

- Mondd!-mondtam flegmán.

- Vidd el a cuccaidat a házból! Most! Kib*szott gyorsan!-üvöltötte.

- Megint mi bajod van?! Nem hiszem el, hogy nem várhatott ez reggelig...

- Nem, nem várhatott! Ha holnap reggel 8-ig nem takarodsz ide értük, megy az összes a kukába!-közölte.

- Na jó, szia.-és kinyomtam.

Nem értem, hogy fajulhattak el eddig a dolgok...

Kicsit lenyugodtam és megmostam az arcom. Na jó, a megnyugvás része kicsit tovább eltartott, úgy 20 percig, de már tök happy-n mentem le a földszintre.

Aztán megláttam, ahogy Szabinát szórakoztatja egy kis sarokba Zayn... Odavonultam a piákhoz és valami tömérdek mennyiségűt magamba öntöttem... Sose iszom le magam csaj(ok) miatt, de most muszáj volt...

Elenorral vége, a srácok nem is tudják, aztán megjelent Szab, aki különleges lány... Bár ahogy látom Malik jobban érdekli...

Egyszer csak Hazza rontott be az ajtón és elég feldúltnak látszott... Ilyenkor nem lehet hozzászólni, ezért inkább meghagyom a nagy megbeszélést reggelre, addigra legalább mindketten józanok leszünk már. Remélem.

* Annie Brown *

Arra keltem, hogy vizes vagyok és fázok. Szemeim kipattantak, majd rájöttem, hogy elaludtam a napágyon és zuhog az eső... Fasza ébresztő, mit ne mondjak...

Bevonultam a házba és amint megláttam a kupit kezdett beugrani mi történt. Afteroztunk, aztán részeg lettem és eszembe jutott Ő és aztán ordítottam Haz-el... Szép teljesítmény Annie, pacsit (Y)...

Iszonyatosan fájt a fejem és nem tudtam hol vannak a cuccaim... Körülnéztem a konyhába, ahol megláttam 7 poharat 7 aszpirinnel. Elvettem az egyik adagot és lenyeltem a gyógyszert a víz segítségével. 

Kinéztem a nappaliba a cuccaimat keresve, de csak Liam-et találtam, aki a kávéját szürcsölgette és Spongebob-ot nézett a tévében. 

- Jó reggelt!-szólítottam meg.

- Neked is! Minden oké?-mosolygott.

- Asszem...-túrtam hajamba-Nem tudod hol vannak a cuccaim?-kérdeztem.

- Ö, de. Gyere velem!-állt fel a fotelból.

Felmentünk az emeletre, majd benyitott az egyik szobába, ahonnan motoszkálás hallatszott. Előre ment, majd én is követtem. Nem számítottam rá, hogy Harry van bent. Csak néztük egymást, majd ő kisétált a szobából. 

Bűntudatom volt... 

- Tessék!-nyújtotta át Liam a cuccaim mosolyogva.

- Köszi...-mondtam egy halvány mosoly kíséretében.

- Mi a baj?-kérdezte aggódva.

- Semmi, mindegy, hülyeség...-nevettem kínosan.

- Figyelj-ültetett le az ágyra-Nekem bármit elmondhatsz. Titokban marad, ha azt szeretnéd. Hidd el, nagyon sok titok van a fejemben, ha a fiúknak valami gondja van, egyből hozzám jönnek...Már furcsállnám is, ha nem jönnének.-mosolygott biztatóan.

- Tudod... Mielőtt eljöttem volna otthonról vége lett egy 1 éves kapcsolatnak... Petinek hívták és hát nem éppen egy szent gyerek... Nagyon szerelmes voltam belé és mindent megtettem neki, amit csak kért... 15 voltam, ő meg 17 és neki már kellett volna a szex, de én nem akartam és ezért balhézott velem. Aztán egyszer áthívott magához és meg akart húzni, de én nem akartam és át kis híján megerőszakolt, ha az anyja nem jön haza... Ne-nem tudom mi történt volna...-sírtam el magam- Aztán megint összejöttünk, azt hittem megváltozott, de csak rosszabb lett és elkezdett drogozni, mindig be volt állva és megint elmentem hozzá, de akkor nem ért haza az anyja... Elfutottam és bezárkóztam a szobámba. Vagdostam magam, majd mikor rájöttem, hogy az önsanyargatás nem megoldás piához és fűhöz nyúltam....-már patakba folytak a könnyeim- És tegnap ezen gondolkodtam, mikor Harry kijött hozzám az udvarra és lenyomott egy flörtölős szöveget és leordítottam a fejét...-tört ki belőle még jobban a sírás.

- És ennek mi köze Petihez?-kérdezte Liam értetlenül.

- Azóta nem bízok egy pasiba sem, mármint aki iránt többet érzek barátságnál és inkább elüldözöm magamtól, hogy ne kelljen csalódnom. És Harry különleges számomra, és nem akarok megint összeomlani és visszaesni a gödörbe...-bömböltem tovább.

- Hé, nyugi.. Gyere ide!-ölelt meg.

Kb 10 percig ölelgetett és nyugtatgatott, míg be nem nyitott valaki...