Chapter eight

Chapter eight

* Annie Brown *

A koncert végén elmentünk vissza a backstage-be és leültünk a fiúk öltözőjében lévő, nagy kanapéra. Megvártuk míg átöltöznek és autogramokat osztogatnak meg képeket készítenek a rajongókkal. Nem igazán értettem, hogy nekünk ezt minek megvárni, ezért érdeklődni kezdtem;

- Hé, Szab! Miért várunk rájuk?-kérdeztem barátnőmtől.

- Mert megyünk afterozni?-nézett rám, mint valami hülyére.

- És erről mikor akartatok szólni?-kérdeztem meglepetten.

- Ja, bocsi. Amikor kivonultál innen, akkor beszéltük meg és utána meg kiment a fejemből, ne haragudj.-kért elnézést.

- Semmi, és hova megyünk?-mosolyogtam.

- Hozzánk!-kapcsolódott be a beszélgetésbe Dan is.

- És mikor végeznek?-kíváncsiskodtam tovább.

- Nem gondolod, hogy kicsit sok a kérdés?!-mosolyodott el a fiú-Amúgy szerintem még egy negyed óra kb.-mondta unottan.

- Szerintetek, ha én is beállok a sorba mennyire fognak hülyének nézni a fiúk?-kérdeztem megint.

- Eléggé...-gondolt bele Szabina.

A maradék 15 percet a telefonom nyomkodásával töltöttem ki. Felnéztem Facebook-ra, ahol volt 4 ismerősnek jelölésem, 3 üzenetem és 16 értesítésem. Nem csodálom, hiszen mióta Londonba vagyunk csak egy képet töltöttem fel és senkinek nem válaszoltam. Uh, b*sszameg! Anyáékat se hívtam fel!

- B*zd meg! Szabina! Te beszéltél a szüleiddel?-néztem kétségbeesetten barátnőmre.

- Aha, mer?-kérdezte nyugodtan.

- Ez az én életemből kimaradt...

- Amúgy minek akarsz a szüleimmel beszélni?-értetlenkedett.

- Nem a te szüleiddel akarok, hanem az enyéimmel!-csaptam homlokomra.

- Jaaaa...-esett le neki- Szerintem majd csak holnap telefonálj, már alszanak gondolom.-adott tanácsot.

- Nem hülyeség!-mutattam rá barátnőmre.

Visszacsüccsentem a helyemre és tovább kockultam. Miután végig nézegettem mindent az F betűs közösségi oldalon átnéztem Twitter-re. Aprón meglepődtem, mikor kiderült, hogy plusz 300 követőt jelzett a telefon. Mi van?! 

Elmém őrült gondolatainak áramlását az 5 idétlen világsztár zavarta meg.

- Louis te nem vagy normális b*ssza meg!-röhögött Harry.

- Na mi történt?-kérdeztem kíváncsian.

- Egész éjszaka kérdezősködni fogsz?-érdeklődött Daniel.

- Zavar? Na mondjad Styles!-vigyorogtam rá.

- Louis, kedves, drága barátom feltalálta magát. Megint... Jött egy szép, szőke hajú lány autogramért és ez a szerencsétlen felállt, odament hozzá és a fülébe súgta, hogy; "Buzi vagyok!". A csaj meg csak nézett, hogy mi van és inkább eltávolodott Lou-tól és hozzánk pártolt.-nevetett Harry.

- Így kell csajozni!-kacsintott vissza rá Louis.

- Istenem...-néztem az ég felé.

- Na siessetek, nem akarok egész éjjel itt ülni és azt nézni, ahogy vihogtok.-sürgette őket Daniel.

A fiúk röpke fél óra alatt elkészültek. Az aréna előtt parkoló limuzinba beszálltunk majd körülbelül 1 perc kocsikázás után megérkeztünk egy b*szott nagy házhoz. Már a kocsiban is jó volt a hangulat, a házba meg egyszerűen fergeteges. Pia annyi volt, hogy egy egész focicsapatot kikészített volna, kaja is bőven volt az asztalokon, a zene pedig olyan hangos, mintha 3 clubban egyszerre ment volna.

Odaléptem az italos asztalhoz és elkésztettem a magam által feltalált koktélom. Volt benne vodka, malibu, cola és sprite. Nagyon finom, a neve pedig Annie. Ki gondolta volna?!

- Mi van kicsilány?-hallottam meg magam mögött egy rekedtes hangot.

- Mi lenne?-fordultam meg mosolyogva és két nagy zöld szemmel találtam szembe magam.

- Mit iszol?-kérdezte a piámat nézve.

- Annie-t!-nevettem.

- Mit?-nevetett ő is.

- Saját találmány, megkóstolod?-nyújtottam felé a poharam.

- Aha.-ivott bele a piába, de nem kellett sok és ki is köpte.-Fujj, te ezt hogy tudod meginni?-hitetlenkedett.

- Most mi bajod?! Tök finom!-nevettem rajta.

- Ja, csak olyan sok benne a vodka, hogy egy fejlett bikát is kiütne. Ti Magyarországon ennyire jól bírjátok az alkoholt?-nevetett.

- Hát, én azokhoz tartozok, akik kevésbé...-magyaráztam.

- Ja, szóval akkor az egy alkesz ország lehet....-gondolkodott.

- Pontosan!-kacsintottam.

Még beszélgettünk pár mondatot, de megszólalt a közös számunk Szabinával, amire volt egy táncunk is. És mivel ezek a jómadarak nem maradhatnak ki semmiből meg kellett nekik tanítani. Nem egy bonyolult mutatvány, de ők még ezt is el tudják rontani.... Annyit röhögtem rajtuk, hogy már nem kaptam levegőt.

Kimentem kiszellőztetni a fejem, mert kezdett állott lenni bent a levegő. Az udvaron közepén állt egy csomó kanapé meg fotel egy asztal körül. Odamentem és lehuppantam az egyikbe, de fél percen belül rájöttem, hogy szükségem van egy cigire, ezért meg akartam keresni Zayn-t.

Bevonultam a házba, ahol meg is találtam a kis bagóst, de eléggé el volt foglalva a legjobb barátnőmmel... Nem akartam őket zavarni, de nekem kellett egy cigi. Felkerestem hát Dan-t és megkérdeztem, hogy van-e valahol cigi. Elmagyarázta hol találok magamnak és nagyjából észben is tartottam az utat.

Fel a lépcsőn, jobbra, aztán az utolsó ajtó balra. Annyira nem bonyolult. Beléptem a szobába, ami feltételezem Daniel zuga volt. Az íróasztalon volt egy doboz Marlboro, amiből kivettem egy szálat és le is mentem a földszintre, ahol mindenki egytől-egyig csápolt. Liam-et leszámítva már senki nem volt szomjas, de legrosszabb állapotban maga a házigazda volt...

Kisasszéztam az udvarra és lehuppantam a helyemre, ahol meggyújtottam a cigit (mert tűz volt nálam) és mélyet szippantottam belőle. Aztán valaki kijött a házból és felém vette az irányt. Már a járásáról megismertem, bár kissé nehézkesen járt már szegényem, de azért sikerült eljutnia hozzám.