Sziasztok!
Megérkezett az új rész, gondolom feltűnt...xd Két lehetőségem van a blog befejezésével kapcsolatban, mivel még 4 rész hiányzik;
1. A 3 nap alatt írok 4 részt és kész, vége, ennyi volt és befejeztem ezt a történetet.
2. Hetente hozom őket és egy kicsit tovább tart.
Válaszaitokat a szavazásnál (jobbra fent) tudjátok hivatalossá tenni.
Jó olvasást xx
Chapter forty-five
* Louis Tomlinson *
Mióta eljöttünk Párizsból mindenki olyan furcsa... Annie és Harry nem beszélnek egymással és minket is kizárnak, Cassie és Zayn is összebalhézott, bár náluk legalább tudjuk miért, és Lottie-nak is valami baja van, de amilyen makacs nem avat be senkit... És így igazodjak ki a barátaimon?
Így jártam Annie-vel;
Reggel 8 óra van, természetesen még senki nincs a konyhában. Vagyis én ezt gondoltam. Annie már kint sürgött-forgott. Na jó, ez nem igaz... Csak főzött magának kávét.
- Jó reggelt, csajszi! -üdvözöltem kedvesen.
- Szia! -mondta alig hallhatóan.
- Figyelj, An! Most csak ketten vagyunk, légyszíves avass be; mi történt?!
- Louis, ez... ez... komplikált...
- Nem érdekel! A legjobb barátom nem beszél SENKIVEL! És a lány, akivel életében először felhőtlenül boldog volt összeroskadt. Szerinted érdekel engem milyen bonyolult?!
- Jó, nyugi! -csitítgatott.
- Na, mondd el!
- A Mila-s ügy nem kamu volt.
- Ezen akadtál így ki? Mert smároltak egy buliban, kicsit illuminált állapotban? -nevettem fel megkönnyebbülve.
- Nem! Azon akadtam ki, hogy lefeküdtek és hogy Harry annyira gerinctelen volt, hogy nem mondta el!
- Bevarrta Mila Kunist? Ezért normális esetbe lepacsiznék vele! -lepődtem meg.
- Köszi az együttérzést....
- Megbocsájtasz neki?
- Nem.

- Miért? Ez nem olyan nagy ügy és tudod milyen...
- Lehet, de nem bírom elviselni ha hazudnak nekem, főleg nem az a személy, akiben mindennél jobban megbíztam és becsültem. Tudod milyen érzés életed szerelmében csalódni?! Nem hiszem. Elenorral sosem passzoltatok igazán, Szabina viszont mindent megtesz azért, hogy neked jó legyen. Ezzel ellentétben Harold egy önimádó majom, aki csak saját magával képes törődni! És tudod mit?! Nem érdekel! Sokkal jobb lesz nekem nélküle! És én se fogok a nyakán lógni folyton!
- Ezt te sem gondolhatod komolyan!
- De igen! És tudod mit gondolok még komolyabban?!
- Mit?
- Hogy Harry Styles volt életem legnagyobb hibája. -mondta, egész halkan, majd egy könnycsepp gördült végig arcán és elment...
Így jártam Lottie-val;
Miután Annie elmondta mi újság vele, felbátorodtam és elhatároztam, hogy mindenkiből kiszedem mi nyomja a lelkét és érzelmi szemeteskukának állok.
Bekopogtam Lottie-hoz, de mint gondoltam még aludt. Egy kis testvéri csínytevés nem árt meg neki, gondoltam, úgyhogy ráugrottam hátára és egy párnával kezdtem el ütögetni a fejét.
- Louis! Rohadj meg! -kiabált.
- Most mondd azt, hogy nem élvezted! -vigyorogtam gonoszul.
- Nem, kurvára nem élveztem! -forgatta szemeit- Mit akarsz?
- Honnan veszed, hogy akarok valamit?
- Mert csak akkor jössz be a szobámba.
- Mi a baj hugi? -dőltem el ágyán.
- Semmi. Miért? -döbbent meg.
- Jajj, ne már! Olyan morci vagy, amióta eljöttünk Párizsból.
- Nem igaz!
- De! Ki vele!
- Jó... Emlékszel, amikor karácsonykor elhoztad a fiúkat hozzánk?
- Persze, mindenki részeg volt! -nevettem el magam.
- Ne akadj ki, de lefeküdtem Niall-el... -sütötte le szemét- Aztán nem beszéltünk és mikor eljöttem veletek a turnéra Ő segített... És megint bele szerettem... Most meg Lucával van és olyan rossz nézni őket... -nyökögte két sírás között.
Nem tudtam mit mondani. Szívem szerint szétvertem volna Niall-t, de szeretem. Olyan, mintha a testvérem lenne. És Lottie is az. Ami azt jelenti, hogy két testvérem... Fujj! Nem szóltam semmit, csak kimentem a szobából, hátha megváltozik a véleményem a folyosón (?), de nem... Viszont az említett személyekkel kerültem szembe, és hatalmas önuralom kellet, hogy ne kérdezzem meg ír barátomat, hogy Lucát is csak meg akarja-e dönteni...
Így jártam Zayn-el;
Kicsit lenyugodtam, majd tovább folytattam utam és Cassandra szobája következett. Tudtam mi baja, ezért őt ki hagytam és Zayn-hez mentem inkább, mivel fogalmam sem volt neki mi baja a gyerekkel...
- Szia Zaynee! -huppantam le ágyára.
- Hello Tomlinson! -mosolygott kedvesen.
- Beszélgessünk! -csaptam a közepébe.
- Miről? -nevette el magát.
- Miért nem akarod a gyereket?
- Louis, szeretlek, de ehhez semmi közöd...
- Nincs?! -nevettem fel kínosan- Nincs közöm ahhoz, hogy a legjobb barátom elküldte a barátnőjét azért, mert a srác gyerekét hordja szíve alatt?! Nincs közöm ahhoz, hogy látom minden egyes nap ahogy szenvedtek?! Nincs közöm ahhoz, hogy belül marcangolod magad?! Miért olyan nehéz elmondani? A legjobb barátod vagyok!
- Félek.
- Mi van? -lepődtem meg.

- Félek. Ennyi. Tudom, hogy én vagyok Zayn Malik, az erős, a macsó, aki semmitől nem fél, de ez hülyeség. Ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más. És van aki a pókoktól fél, én meg egy gyerektől. Tönkre tenné a karrierem. A csajok nem úgy gondolnának rám, mint rátok, hanem mint egy apára. És tudom, hogy anya meg Cassie örülnének, de én nem tudom végig csinálni...
- De igen! Erre születtünk! Hogy ne haljon ki a bolygó! Nem azt mondom, hogy könnyű lesz. Mert nem lesz, rohadt nehéz lesz, de meg tudod csinálni! Cassie neked adott mindent, te meg csak játszottál vele. Lehet, hogy nem, de most úgy érzi és igaza van...
- Nem értesz te semmit!
- Hidd el, jobban átlátom a helyzetet mint gondolnád... -mosolyogtam egyet majd kimentem.