Chapter twenty-four

Sziasztok!

Elnézésetekért esedezem a tegnapi kihagyásért, de egészségügyi okok miatt konkrétan nem tudtam felkelni az ágyból... Így jár az, aki nem eszik egész nap (Y)... Jó tanács; ilyet ne csináljatok! 

Na meg azért is bocsánatot kérek, mert nem valami tartalmas rész, de még csak nem is hosszú, inkább ilyen átvezető jellegű, de sok kép van xd

Remélem azért nem átkoztok el :D

De befogom a csőröm, jó olvasást xx

Chapter twenty-four

* Annie Brown *

Nem mertem megszólalni, azt se értem ezt hogy tudtam kinyökögni... Oké, oké, én vagyok a "mindent bevállalok és leszarom a következményeket" csaj, de ez a bevallom az érzéseimet szituáció nekem nem adja... Főleg nem vele! Hisz Ő Harry Styles, több millió tinilány elcsöppen egyetlen mozdulatától is, és ki is használja, de nem érdekel! SZERETEM! És megbízok benne. Ez az első eset, hogy megbízok valakiben Peti óta.

Belefeledkeztem gyönyörű, zöld szemeibe, ami most nem volt komor, mint az utóbbi időkben, hanem csillogott. Örültem neki, hogy nem ijedt meg ettől a szótól, és nem kezdett el magyarázkodni, hogy ő csak barátként gondol rám.

- Én is szeretlek!-törte meg végül a csendet rekedtes, mély hangjával.

Megint nem szólaltam meg, csak elmosolyodtam. Reakciómra felbátorodott és megcsókolt. Az volt a furcsa, hogy semmiben nem különbözött az első alkalomtól, amikor felelsz vagy merszeztünk. Már akkor is éreztem valamit iránta, pedig alig ismertem.

- Álmos vagyok...-mordultam meg.

- Aludjunk.-mosolyodott el.

Még egy jó éjt puszit nyomott homlokomra, aztán elfordultam, mire átölelt, és nyakamba fúrta fejét. Így aludtunk el egy nagyon-nagyon fárasztó nap után.

Láttam Harry-t meztelenül, összevesztünk, smárolt valami csajjal, leittam magam, aztán meg is dugta a csajt, ideges lettem, majdnem megerőszakoltak... Zseniális, így szeretlek Miami!

* Harry Styles *

Annyira meglepődtem, amikor azt mondta szeret. Soha nem hittem volna, hogy valaha is ilyet mond majd nekem, csak úgy gondoltam rá, hogy én belezúgtam, Ő meg számba se vesz, de hál' Istennek megint nem jól láttam a dolgokat. 

Egyszer voltam eddig szerelmes, de a csaj csak kihasznált... A hírnevem érdekelte csak, és mivel pályakezdő voltam nem láttam át rajta... Apropó, a rajongók! Félek, hogy beszólnak neki vagy bántják. Fontos nekem, nem akarom elveszíteni, amikor még csak most kaptam meg.

***

Reggel arra keltem, hogy az idióta barátnőm a hátamon ugrál, és a fülembe ordít...

- Te normális vagy?!-morogtam álmosan.

- Nem!-vigyorgott.

- Hurá...-emeltem erőtlenül kezemet.

- Na, nehogy már itt heverésszél, mikor már 11 óra van!-lökdösött.

- Hagyjál!-nyafogtam.

- Ne már! Harold!-emelte ki a nevem, mire felkeltem, és a nyugodtan fekvő lány csípőjére ültem.

- Ne hívj így!-vigyorodtam el.

- Te meg ne ülj rajtam! Dagi vagy!-ütögetett.

- Oh, igen?!-feküdtem rá teljesen-És most?-néztem gonoszul.

- Ha én innen egyszer felkelek, úgy megcsaplak, hogy az nem igaz!-nevette el magát.

- Felkelek, ha nem ütsz meg!-nyújtottam felé kezem.

- Áll az alku!-rázta meg "komoly" fejet vágva.

Feltápászkodtam róla, de úgy tűnik nem tartja a szavát... Amint feltápászkodtam, már meg is pofozott, -persze játékosan- mire felkaptam hátamra, hogy a feje fejjel lefelé lógjon a seggemnél, és elindultam vele a konyha felé. Végig csipkedtem a fenekét, amit viszonzott is. 

A konyhába érve aprón meglepődtünk.... Zayn Cassie-vel enyelegtek az étkezőben. Nem akartuk zavarni őket, ezért kislisszoltunk a nappaliba, ahol a Louna párosba botlottunk. Megint csak csöndbe elmentünk mellettük, és visszamentünk a konyhába. 

- Khm...-köszörülte meg a torkát An, mire Cassie elhúzódott barátocskámtól.

- Ö... Izé... Harry, miért fogod Annie kezét?-kérdezte kikerekedett szemekkel.

- És te mit keresel Zayn szájában?-vágtam vissza.

- Én kérdeztem előbb!-kacsintott.

- Kabbe!-forgattam meg szemeim.

- Együtt vagyunk!-mosolygott barátnőm.

- Jujj, ez szuper!-ugrott An nyakába Cass.

- Az, az csak ne fojts meg!-nyökögött.

- És most te válaszolsz!-okoskodtam.

- Igazából...-túrt hajába.

- Mi is!-szólalt meg Zayn.

- Juj, most én is a nyakadba ugrok és tök szuper lesz!-mondtam lányos hangon és utánoztam Cassandra idióta megnyilvánulását.

- Harold!-szólt rám Annie.

- Nem volt elég tanulságos a reggel?!-vetettem oda foghegyről.

- Nem!-mosolyodott el kacéran.

Kacsintottam egyet, aztán leültünk reggelizni, bár inkább már ebédelni kellett volna... Végig röhögtük az egész kajálást, mert Zayn mindenkit utánozott, aztán Annie se állta meg, hogy ne mutassa be mit tud. Elkezdett minket utánozni. Végül Cass kitalálta, hogy éneklejen neki egy dalt, ami szerinte jellemző rá. Zayn az Little things-t választotta, és a lánynak nagyon tetszett, de nem csak Zayn csajának, hanem az enyémnek is.

- Te is énekelsz nekem?-kérdezte kicsit félősen.

- Aha!-kacsintottam, és belekezdtem a She's not afraid-be. 

Amint elkezdtem elmosolyodott és szóvá tette, hogy ez tényleg jellemző rá, aztán velem énekelt. Mindenkinek leesett az álla, viszont An-nek fogalma se volt, hogy mi bajunk van...

- Mi van?! Bocsi, hogy itt kornyikálok a repedt fazék hangommal, csak nagyon szeretem ezt a számot...-mentegetőzött.

- Repedt fazék?! Hülye vagy te?!-eszmélt föl először Zayn.

- Gyönyörű hangod van!-ámuldozott Cass.

- Az én barátnőm!-kiáltottam fel, aztán beleugrottam ölébe.

- Hülye vagy!-nevette el magát, majd megcsókolt.