Chapter nineteen

Tudom, hogy ez Elenor, de most kézeljétek, hogy Szabina xd

Hali!

Meg is érkezett a mai 2. epizód, remélem tetszeni fog. Igazából nincs mit hozzáfűznöm, talán azt, hogy kicsit rövidebb, mint szokott...
A 3. részt 7-8 fele hozom majd, és megkérnélek titeket, hogy írjatok pár véleményt, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre és negatívumot is írjatok, fejlődni szeretnék :)

Előre is köszönöm, jó olvasást!

xx Panna

Chapter nineteen

* Balogh Szabina *

Mikor Louis lesmárolt azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány... Nem számítottam rá, főleg nem arra, hogy mindenki előtt... Na mindegy... Elhúzódott, és megláttam a többiek ledöbbent képét, amin kicsit elmosolyodtam, végül barátnőm feltette a minenkiben megfogalmazódott kérdést;

- Ö... Lemaradtunk valamiről?

Nem tudtam mit mondjak, hiszen Lou-val nem beszéltük meg, hogy összejövünk-e vagy nem... Illetve, csak annyit mondott, hogy ő akarja...

Rám nézett, ami körülbelül annyit jelentett, hogy igen vagy nem és válaszoltam;

- Összejöttünk.-mondtam mosolyogva.

Barátnőm kicsit kioktatott, hogy szólni kellett volna neki a dolgokról, de hamar megenyhült, mert utána nagy öleléssel jutalmazott meg minket. Mindenki jött oda, hogy elmondja mennyire örül nekünk, de Zayn valahogy csak nem akaródzott idefáradni, csak egy megjegyzést tett a hirtelen jött kapcsolatra, de ezen kívül nem beszélt velünk...

***

Míg a fiúk autogramokat osztogattak a repülő előtt összegyűlt rajongótábornak, addig beszélgettünk Annie-vel.

- Akkor biztos nem baj, hogy nem melletted ülök?-kérdeztem bűnbánóan.

- Dehogyis! Hiszen ő a barátod!-lökött oldalba-Tényleg! Erről még mesélned kell!-fenyegetőzött mutatóujjával.

- Jó, jó...-egyeztem bele.

Helyet foglaltunk és nem sokára meg is érkeztek a fiúk. Mindenki leült a helyére és bekötötte az övét, így készen álltunk a felszállásra. 

Louis-val elhatároztuk, hogy filmet fogunk nézni. Igazából a nagy filmezésből az lett, hogy végig smároltuk az egész filmet, aztán mikor vége lett éhesek lettünk és hozattunk kaját meg piát.

Nagyban dumáltunk, meg nevettünk, mikor Harry hirtelen felkelt és elkezdett magyarázni;

- Srácok... Tudom, hogy az elmúlt napokban bunkó voltam, úgy viselkedtem, mint egy kiégett világsztár, a nőket meg számba se vettem, csak meghúztam párat és ezért szeretnék tőletek bocsánatot kérni... Nem akartam, hogy nektek rossz legyen, csak nagyon szarul jöttek ki mostanában a dolgok és sajnos rajtatok vezettem le... Külön elnézést szeretnék kérni Louis-tól és Annie-től, mert titeket bántottalak meg a legjobban...-nézett ránk, és látszott rajta, hogy megbánt mindent.

Zayn ment oda először hozzá, megölelte és valamit mondott neki, de nem értettem mit. Aztán Louis teli torokból kezdte ordítani, hogy CUPCAKE! és az ölébe ugrott... Szegény Haz azt se tudta mi van, de örült neki, hogy végre nem veszekszenek.

Aztán mindenki vette a bátorságot és odament hozzá, még én is, pedig aztán nekem nem ártott. Viszont Annie nem reagált semmit. Látszott Harry-n, hogy nagyon bántja, és miután a srácokkal megölelgettük le is ült a helyére, ami mellettünk volt, ezért láttam, ahogy letörölt egy könnycseppet az arcáról...

Annyira megsajnáltam, ezért Lou-val megbeszéltük, hogy ő vigasztalja az ő barátját én meg számon kérem az enyémet...

Hátra mentem, oda ahol An ült és akkor láttam, hogy alszik, sőt még a füle be is van dugva... Nem akartam felkelteni, hanem inkább odamentem Hazza-hoz.

- Te, Annie nem azért nem reagált, mert annyira ki van rád akadva, hanem mert alszik.-nevettem.

- A hangomra felkelt volna, nem voltam túl halk...-mondta még az átlagosnál is rekedtesebb hangon.

- Füles van a fülébe, de ha nem hiszed nézd meg magad!-kacsintottam rá.

- Ahj, már tök mindegy. Utál... És amúgy is ott van neki Zayn.-mondta szomorúan.

- Dehogy utál, csak ideges rád, mert hazudtál neki és azt nem bírja... Hidd el nekem, semmi köze Zayn-hez, bármibe merek fogadni! Szerintem menj oda hozzá és amikor felkel majd megbeszélitek.-biztattam.

- Oké, köszi srácok!-mosolyodott el kicsit.

Miután elment Louis-val összepacsiztunk és visszaültünk helyünkre.

* Annie Brown *

Arra keltem, hogy valaki a nyakamba szuszog és szorosan ölel. Mivel megmozdulni nem tudtam csak lenéztem a kezére és a tetoválásaiból egyből levágtam ki is csavarodott körém... Idegesen keltem fel, mert Harry nagyon jól tudja, hogy nem vagyunk most olyan viszonyba, hogy ölelgessen meg mellettem aludjon, ezért felkeltem.

- Mit keresel itt?-kértem számon.

- Beszélnünk kell...-hajtotta le a fejét kicsit álmosan.

- Nem, nem kell!-tiltakoztam.

- Kérlek, Annie...-könnyezett be a szeme.

- Jó, csak ne bőgjél!-mondtam mire elmosolyodott.

- Az előbb, mikor aludtál bocsánatot kértem a többiektől és tőled is, csak ügye nem hallottad, de tőled és Lou-tól külön is bocsánatot kértem...-mondta halkan.

- És szerinted egy bocsánattal el is van rendezve?-kérdeztem komolyan.

- Nem, de ha hagyod bebizonyítom, hogy mennyire komolyan gondolom.-nézett reménykedve.

- Mit gondolsz komolyan?-értetlenkedtem.

- Hát, hogy legalább barátok legyünk és ezt a Tayloros dolgot is meg szeretném magyarázni...

- Hajrá!-sóhajtottam.

- Taylor tökre félreértette, én már 2 hete szakítottam vele és addig nem is keresett, egyáltalán nem... Nem is értem, mit akart.-morfondírozott.

- Jó.-mondtam egyszerűen.

- Akkor most már ideülhetek?-kérdezte félénken.

- Ülj...-mosolyogtam.