Chapter twenty-two

Sziasztok!

A mai részhez különösebb hozzáfűzni valóm nincs. Szabina remélem most virulni fog a fejed ;)

xx Panna

Chapter twenty-two

* Balogh Szabina *

Ez az első esténk Miami-ban és elhatároztuk, hogy elmegyünk bulizni. Az elhatározással nem is volt probléma, az volt a baj, hogy Louis nem akart elmenni... 

- De Lou, mi bajod van?-kérdeztem vagy századszorra.

- Semmi.-válaszolt rezzenéstelen arccal.

- Ja, az emberek így viselkednek, amikor semmi bajuk... De végül is, minek is elmondani a barátnődnek?! Tényleg... Teljesen felesleges...-akadtam ki.

- A húgom, Lottie...-mondta könnyes szemmel.

- Mi-Mi van vele?-guggoltam le elé.

- Rossz társaságba keveredett... 10 perce hívott fel részegen vagy beszívva vagy nem tudom, de dadogott és hallottam a háttérbe, hogy valami buliba van...-mondta halkan.

- Szólj anyudéknak.-adtam tanácsot.

- Ez a baj... Ha elmondom csak idegesek lesznek és megbüntetik, és annál inkább ezt fogja csinálni... De ha nem szólok elkanászodik ennél is jobban...-hajtotta le fejét.

- Nekem nincs húgom, csak egy öcsém, de ha ilyen helyzetbe kerülnék biztos szólnék a szüleimnek. Joguk van tudni és jobb is... Ha drog vagy alkohol problémái vannak majd szakértők kezelésbe veszik, ha meg nincs akkor büntetést kap, de nem lesz baj. Nyugi.-biztattam barátom.

- Szeretlek!-ölelt meg.

- Én is! Nem megyünk ma el, oké?-kérdeztem mosolyogva.

- De, de, menjünk! Nem akarom elrontani a te kedved is!-erősködött.

- Akkor rontanád el, ha olyat csinálnál, amit nem akarsz. Szóval, itthon maradunk és filmet nézünk, oké?-vetettem fel az ötletet. 

- Jó!-vigyorodott el.

- Válassz filmet én meg hozok rágcsát meg piát.

Kifelé menet összefutottam An-nel és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk együtt vásárolni és szóltam Cassie-nek is a kiruccanásról. 

Mikor visszaértem a szobánkba Louis sehol se volt... Rettenetesen megijedtem és egyből száguldottam a nappali felé, ahol mindenki ott volt csak Hazz és Annie nem. Hmm... Ez érdekes, majd holnap kérdezősködök! De mindegy, Louis!

- Srácok, nem láttátok Lou-t?-kérdeztem idegesen.

- Nem, biztos csak wc-n van!-mondta Liam.

- Tényleg, köszi.-mosolyogtam rá.

Lehet, hogy igaza van, de nekem rossz előérzetem van... Bekopogtam az összes fürdőbe, szobába és wc-be is, de sehol se volt... 

Megpróbáltam felhívni, de kinyomta... Nem hiszem el! Fél óra várakozás után kaptam egy SMS-t tőle;

"Ne szólj a többieknek!

ILY Louis"

* Harry Styles *

Soha nem aláztak még meg annyira, mint amikor megpofozott... Soha nem éreztem még így senki iránt és akkor még meg is pofoz... Ennyit a nőkről. Ezentúl nem fogok vele foglalkozni, nem beszélek vele, levegőnek fogom nézni és más csajokkal fogom enyhíteni a fájdalmat, amit Annie okozott...

Az eset után egyből elmentem a szórakozóhelyre és a bárpulthoz vezetett első utam. Fogalmam sincs, hogy mit ittam, de tömérdek mennyiségűt és megint képszakadás...

Egy sikátorban vagyok egy tök ismeretlen lánnyal... B*zd meg Hazza, megint okos voltál!-gondoltam magamba... Miután ráeszméltem mit is csinálok, abba hagytam a lány kényeztetését és visszapakoltam kis Harry-t a nadrágomba, amikor észrevettem Annie-t...

Nem szólt semmit, csak elment. Utána akartam szaladni, de büszkeségem miatt inkább csak sétálásra futotta. Odaültem Liam-hez;

- Hé, nem láttad Annie-t?-kérdeztem.

- De, azt mondta rosszul van és haza megy.-rántotta meg a vállát-De várj! Ha fájdalmat okozol neki én kiheréllek, Styles!-mutatott fenyegetőn ujjával.

- Értettem, főnök!-tisztelegtem előtte.

- Komolyan, Harry... Nem hiszem el, hogy nem veszed észre... Szeret, te is szereted, legyetek boldogok, de vigyázz rá kérlek!-mondta őszintén.

- Megpróbálok, tesó!-paskoltam meg vállát.

A beszélgetés után kicsit megszeppenve, indultam el a kereső-expedícióra. Annie tényleg szeret?! Majd megbeszélem vele...-gondoltam magamba.

Kiértem a helyről és egy paddal találtam szembe magam, ahol An táskája volt... Csak a táskája, ő maga sehol se volt! Megijedtem, szívem hevesen zakatolt, hogy bármi történhetett vele! Aztán meghallottam egy elfojtott sikolyt, mintha valaki befogta volna valaki száját... Abból a bizonyos sikátorból jött. Ereimben megfagyott a vér és a gyomrom is összeszűkült, de nem érdekelt! Túlságosan féltem őt ahhoz, hogy féljek.

Benéztem a két ház közé. Valami csöves szorította hozzá a falhoz és meg akarta erőszakolni... Futottam amilyen gyorsan csak tudtam és leütöttem azt a vén f*szt.

A férfi elesett, aztán gyorsan futni kezdett, de nem érdekelt. Csak Annie-vel foglalkoztam, aki időközbe elvesztette az eszméletét...

- Annie! Könyörgöm kelj fel! Ne csináld ezt! Nem hagyhatsz itt!-rázogattam, kiabáltam, zokogtam és ziháltam egyszerre, de semmi...

* Annie Brown *

- Ne, hagyjon békén!-ordítottam, de befogta a szám.

Egyre erősebben szorított a falhoz, aztán éreztem, hogy húzza le rólam a fölsőmet és már semmire se emlékszem...

***

- Kérlek ne hagyj itt!-dőlt valaki mellkasomra.

Nem igazán tudtam hol vagyok, mi történt, kivel vagyok... Sípolt a fülem és csak homályosan láttam... Hirtelen fölém hajolt az előbb említett személy és könnyes szemekkel mosolygott rám, na meg beszélt valamit, de nem tudom már mit...

A kép tisztult és Harry aggódó smaragdzöld szemeit pillantottam meg...

- Hol vagyok? -kérdeztem hajamba túrva.

- Itt vagy a szobámba.-mondta megnyugtatóan.

- Ugye csak egy rossz álom volt, ami történt ma este?!

- Nem... Sajnos nem...-mondta szomorúan.

- De, ugye nem... tudod....?-kérdeztem kissé kínosan.

- Nem, előbb odaértem.-nyugtatott meg.

- Hany óra van? Többiek tudják?-tettem fel a kérdéseket.

- Hajnali 3. Nem, nem tudják, még haza se jöttek. De most megyek, pihenj csak.-indult meg.

- Maradj velem, kérlek!-néztem rá.

- Biztos?-csillant fel a szeme 

- Igen. Beszélni akarok veled.-mondtam határozottan.

- Beszéljünk!-mosolygott.

- Harry, én bocsánatot akarok kérni...-mondtam szomorúan.

- Te?! Te miért kérnél bocsánatot?!-nevetett erőltetetten.-Én b*sztam el mindent... A Tayloros ügy, aztán Jade most meg az a csaj... Te semmiről nem tehetsz, csak magadat próbáltad védeni.

- Figyelj...-mondtam volna tovább, de félbe szakított.

- Mielőtt bármit is mondasz... Sajnálom, hogy nyomultam, hogy hazudtam, hogy nem voltam elég erős, hogy mindent megtegyek érted, de eddig még sose kellett küzdenem csajért. Te más vagy! Soha nem éreztem még így és mindig is érdekelni fog mi van veled... Annie én...-most én vágtam közbe.

- Szeretlek!