Chapter thirty-five

Sziasztok!

Ahogy ígértem ma kettő részt ide, egyet pedig a másikra fogok hozni :D Itt a mai első, remélem tetszeni fog :3

Jó olvasást xx

Chapter thirty-five

* Lottie Tomlinson *

- Baj! -vágta rá bátyám, majd dühösen kiment szobámból.

Bepakoltam a fél szekrényemet bőröndömbe, majd rádöbbentem, hogy semmi tisztálkodó eszközt nem raktam el, ezért bevonultam a fürdőbe. Lehalásztam a szekrény tetejéről egy neszesszert és beledobáltam az elengedhetetlen kellékeimet. 

Hirtelen kivágódott az ajtó és egy húsos kéz elkapta a vállam...

- Kislányom, te normális vagy?! -kiabált velem apa.

- Már ketten kioktattak, minek a harmadik hegyi beszéd is?  -sóhajtottam.

- Mert nem tanulsz semmiből! Most is itt vagy és a kis füves-cuccaidat pakolászod! Add oda az összeset! -ordít még mindig.

- 1, nem azt pakoltam, de tök mindegy 2, biztos nem fogom pont NEKED odaadni!

- Na, idefigyeljél! -szorítja meg kezem- Ha jót akarsz magadnak ideadod azokat a szarokat, különben problémák lesznek. Felfogtad? -idegesítően közel hajolt arcomhoz, de nem feleltem- Felfogtad? -kérdezte ingerültebben.

- Fel... -szólaltam meg dacosan.

- Na, hoz már! -tette karba kezét.

Kifutottam a szobámba, ahonnan összeszedtem három darab cigit és odaadtam apának.

- Ennyi? -kérdezte.

- Igen... -próbáltam szomorúan mondani.

- Akkor gondolom nem bánod, ha átkutatom a szobád... -sandított rám.

- Nem, menj csak! -mosolyogtam angyalian.

"Hála Istennek, hogy találtam egy remek rejtekhelyet a cuccoknak!" -gondoltam magamba. Apa közbe átment a szobámba és felforgatta az egészet. Az összes polcot és szekrényt kipakolta, a bőröndöm minden egyes zsebét megnézte, a fiókjaimat átkutatta, sőt még a képek mögött is megnézte, de -természetesen- nem talált semmit.

- Szerencséd van! -mutogatott rám.

- Nem értem miért nem bíztok bennem... -hajtottam le fejem "szomorúan".

Nem válaszolt semmit, csak megrázta fejét, majd kiment a szobából. Egyből a szétvagdalt, óriási macim felé vettem az irányt és kivettem belőle az anyagot és a bongot, amiket a táskám mélyére süllyesztettem.

***

- Nem fogok, nincs mit szívnom...Na sziasztok! -intettem anyáéknak, majd elindultam a gép felé.

- Lottie! -nézett rám szúrósan Louis, de nem válaszoltam, csak megrántottam a vállam és mentem tovább- Állj már meg!

- Mi van? 

- Várj meg!

- Tudod miért nem mondtam egyből nemet? -hevesen rázta fejét- Mert Niall is ott van! -mosolyodtam el.

- Szerelmes vagy Niall-be? -kapott szívéhez.

- Te akkora egy gyökér vagy... -ráztam meg fejem- Tök jóba vagyunk, tartjuk a kapcsolatot már mióta... -gondoltam bele a sok beszélgetésbe.

- Értem. -vigyorgott.

- Mondom, hogy nem vagyok szerelmes belé! -csaptam gyomorszájon.

- Hát persze... -nevetgélt tovább.

- Istenem... -sóhajtottam, megforgattam szemeim és újból megelőztem Louis-t.

***

- Louis, bassza meg, erre már voltunk! -emeltem fel hangom a kocsiban, mikor már harmadszorra jártuk körbe ugyan azt az épületet.

- Kussolj, nem is igaz! -intett le.

- Mi az hogy kussoljak?! Álljál meg, én kiszállok! -ordítottam vele.

- Dehogy szállsz ki. -legyintett.

- Faszt nem! -mondtam és kinyitottam az ajtót.

Kiléptem a járdára és gyalogolni kezdtem. Drágalátos bátyuskám lehúzta a kocsi ablakát és csillogó kék szemével könyörgően nézett rám, mire csak megráztam a fejem.

- Biztos nem szállok vissza melléd... Azt se tudod hol vagyunk. -nyögtem ki végül.

- Miért te tudod? Én legalább voltam már itt! -okoskodott.

- Elnézést, szupersztár... El is felejtettem milyen jól megy a szekér! -gúnyolódtam.

- Valaki ma humorrépát evett... 

- Ha megígéred, hogy bekapcsolod azt az átkozott GPS-t visszaszállok! -alkudoztam.

- Jó... -sóhajtotta.

***

Végre megtaláltuk a hotelt, ami szokás szerint 5 csillagos volt, mert a kis gyökereknek nem felel meg egy sima hotel, nekik mindenből a legjobb kell... Annyira idegesít, hogy mindent egy csettintésre megkapnak, nekem meg tepernem kell minden kis apróságért is...

Louis intézkedett a recepción, én meg nézelődtem. D&B, Gucci, Prada és Dior minden mennyiségben, én meg itt állok a kis H&M-es cuccaimban. Nem illek én ide... 

Gondolataimból egy erős taszítás ébresztett fel, aminek hatására a földre kerültem és egy nehéz valamit éreztem magamon.... Egy srác feküdt rajtam. Sötét barna, szinte fekete haja és szeme volt, ami kiemelte világos bőrét.

Justin

- Uh, bocsi... Nem szándékos volt, ne haragudj... Jól vagy? -kelt fel rólam, majd engem is felhúzott.

- Igen, semmi gond. -mosolyogtam rá.

- Én Justin vagyok, téged hogy hívnak? -nyújtotta felém kezét.

- Lottie! -kaibált Louis.

- Hallottad, de most mennem kell... Szia, Justin! -intettem.

- Szia! -mosolygott.

- Ez meg ki volt? -kérdezte testvérem, mikor mellé értem.

- Nem mindegy az neked? 

- Nem! Még lecseréled Niall-t! -röhögte el magát.

- Esküszöm egyszer szétcsaplak... -sóhajtottam.