Chapter thirty-one

Hello!

Itt vagyok az új résszel, remélem a tegnapi stílus változás kárpótolt titeket az epizód nélküli napért :D Erről jut eszembe; mondjatok légyszíves véleményt a fejlécről, mert én csináltam és nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy nem.... Előre is köszönöm és jó szórakozást xx

Chapter thirty-one

* Annie Brown *

A Lénás affér után semmihez nem volt kedvem... Zayn próbált kicsit jobb kedvre deríteni, de nem nagyon jött össze szegénynek... Harry elhívott vacsorázni, amire kis győzködés után igent mondtam, majd Szabina támadt be a "holnap menjünk el vásárolni, kérlek-kérlek-kérlek *kiskutyaszemek*"-szöveggel, amibe szintén beleegyeztem. Legalább nem fogok unatkozni, és nem jut időm Lénára, Petire és a történtekre gondolnom. 

18:00 van. 2 órám van elkészülni a randira, de konkrétan fogalmam sincs hova megyünk, tehát azt sem tudom mit vegyek fel... Miután rájöttem, hogy semmit sem tudok a helyszínről, elhatároztam, hogy megkeresem drága barátom és megtudakolom mi lenne az ideális választás;

- Gyere meztelenül! -vigyorgott kajánul.

- Az nem ez a játék! -kacsintottam rá kacéran- Na, de tényleg... Mit vegyek fel? 

- Elegánsat. -mosolygott.

- Hova megyünk? -próbáltam kihúzni belőle.

- Annie, ha még ezerszer megkérdezed akkor se fogom megmondani. Na, siess, elkésünk! -utasított.

"Szomorúan" kiballagtam a nappaliból a fürdőbe. Levettem a Rolling Stones összeállításomat és beálltam a zuhanykabinba. Tudtam, hogy sietnem kéne, de nem különösebben foglalkoztatott. Hagytam, hogy a forró víz égesse bőrömet, és csak akkor zártam el, amikor a kezemen lévő vágásnyomok okozta fájdalom már kibírhatatlan volt. Megmosakodtam és megtörülköztem. 

Átfutottam a szobánkba és a bőröndömben lévő összes ruhát kipakoltam belőle. "Nem hiszem el, hogy nem találok semmit..."-gondoltam magamban. Röpke fél óra múltán imáim meghallgatásra találtak, ugyanis megleltem az alkalomhoz legjobban illő ruhát. Hajamat feszes kontyba kötöttem. Sminkem egy cicás tusvonalból és egy vörös rúzsból állt, amit némi pirosítóval dobtam fel.

Harry-vel megbeszéltük, hogy 20:00-kor találkozunk a nappaliban. Drágalátos szerelmem megint csak elkésett... 

- Áh, nem 30 perce várok rád... -céloztam a korainak nem nevezhető megérkezésére.

- Ennek -mutogatott arcára- idő kell!

- Hülye... -nevettem el magam, majd felálltam a kanapéról.

- Mehetünk, Miss Brown? -kérdezte úriember módjára.

- Mehetünk, Mr. Styles! -mentem bele a játékba, de végül elnevettem magam.

Kézen fogva, nevetve és jókedvvel értünk le a hotel elé, ahol már egy limuzin várt ránk. Kicsit nagyképűen hangozhat, de már hozzászoktam a hatalmas autóhoz, hiszen mégis csak Harry Styles a pasim. A kocsiban felbontottunk egy üveg pezsgőt, majd egy koccintás után számhoz emeltem a gyöngyöző poharat és elmosolyodtam;

- Szeretlek! -néztem rá.

- Én is szeretlek! -puszilta meg a homlokom.

- Ígérj meg valamit. -néztem rá gondterhelten- Sose hagyj el!

- Nem foglak! Örökre itt leszek veled! -mosolyodott el és magához húzott- Megérkeztünk!

Kikászálódtunk a kocsiból és egy elég puccosnak tűnő éttermet vettünk célba. A pincér a bejárattól nem messze ácsorgott;

- Harold E. Styles névre foglaltam asztalt. -mondta udvariasan Haz.

- Erre parancsoljanak! -mutatta az irányt a férfi.

Egy szépen megterített asztalhoz vezetett minket. Gyertya és virág volt az asztal közepén, arany evőeszközökkel, porcelán étkészlettel és kristálypoharakkal egyetemben. A lélegzetem elállt a látványtól. Egy ablak mellett foglaltunk helyet, ahonnan tökéletesen láthattam az Eiffel tornyot és Párizs kivilágított városát.

- Teszik? -mosolygott Harry.

- Igen, nagyon tetszik. -pirultam el- Köszönöm.

- Mit szeretnél enni? -tért el a témától.

- Rántott sajtot francia salival. -válaszoltam gondolkodás nélkül.

- Nem hiszem, hogy ilyen lenne az étlapon, de megoldom! -kacsintott és már hívta is a pincért- Meg lehetne oldani, hogy csináljanak a barátnőmnek rántott sajtot és francia salátát? -nézett nyájasan a pincérre.

- Természetesen, Mr. Styles! -vágta rá a férfi és elviharzott.

- Ilyenkor jó, hogy híres vagy. Azt eszek, amit akarok! -nevettem fel.

- Igen. Kihasználsz! -vádolt meg.

- Aha, csak azért vagyok veled, hogy az egész világot körbeegyem! -mondtam határozottan, mire felnevetett.

***

- Harry, én félek! -nyöszörögtem az Eiffel torony tetején.

- Nyugi, foglak. -morogta fülembe és átkarolta derekam.

- Gyönyörű itt minden! -néztem végig a panorámán.

- Igen, de rajtad még ezek sem tesznek túl! -pusziltam meg a kulcscsontom.

- Ez annyira nyálas... -nevettem el magam.

- De igaz! -állt velem szembe- Szeretlek! -mondta magyarul.

- Én is! -mosolyogtam és én is rázendítettem a kicsi országom nyelvére és megcsókoltam.