Chapter seventeen

Sziasztok!

Ma is 2 rész lesz, és úgy döntöttem holnap is 2-vel kedveskedem nektek. De aztán csak kedd-szerda felé hozok újat, mert mint már mondtam nem leszek itthon és nem lesz lehetőségem, hogy rakjak fel bármit is. 

Jó olvasást, a kövit kb éjfél nagyságában hozom, de lehet előbb!

xx Panna

Chapter seventeen

* Annie Brown *

Pontosan 6:00-kor csörgött a telefonom ébresztője, mire gyorsan kipattantam az ágyból, hogy ébreszteni tudjam, a szomszéd szobában alvó barátnőmet. Kiterveltem, hogy rá fogok ugrani és a fülébe fogom ordítani, hogy ÉBRESZTŐ! Arra tuti felkel.

Tervemet véghez is vittem, amit azzal díjazott, hogy fejbe vágott egy párnával... Miután kiharcoltuk magunkat eldöntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni és hajat mosni, addig Szabina készít valami kaját.

Megmosakodtam és a tegnap kiválasztott, kényelmes ruhámat vettem fel, majd kiballagtam a konyhába kajáért. Amint kiértem barátnőm már rohant is a fürdőbe, nehogy elkéssen. Igen... Talán neki kellett volna először mennie, hiszen mindig ő készül el később, bár már mindegy.

Megkajáltam, aztán visszavonultam a szobámba sminkelni és hajat göndöríteni, na meg persze a maradék cuccomat is elrakni.

Hiányozni fog ez a lakás, ugyanis soha többet nem leszünk már itt... Megmondtuk a tulajnak, hogy mi a szitu és ma költözünk ki, szóval minden cuccunkat visszük magunkkal. Annyi szerencsénk van, hogy bútorokat nem hoztunk...

Miután végeztem a sminkemmel megmostam a fogam és megint a konyhába mentem. Szabina már ott ült, teljes harci díszben és várta, hogy menjünk. Csoda, most ő lett kész előbb...

Reggel fél 7-kor végül elindult a taxink a ház elől és negyed óra múlva már a reptérnél is voltunk. A sofőr segített kivenni a poggyászokat a csomagtartóból, amit borravalóval jutalmaztunk. 

Elindultunk a nagy épület felé, ahol megpillantottuk Paul-t és a srácokat, bár ha a férfi nem áll ott velük, valószínűleg nem ismertem volna meg őket, mert kapucniba és napszemüvegbe vártak ránk. Odalépkedtünk hozzájuk, köszöntöttük egymást, aztán történt valami igen furcsa dolog...

Louis lesmárolta Szabinát... Mindenki tátott szájjal figyelte az eseményeket, aztán a nagy hallgatást végül én törtem meg;

- Ö.. Lemaradtunk valamiről?-kérdeztem még mindig meglepődötten.

Egyik se szólalt meg... Louis Szab-re pillantott és várakozással teli tekintettel bámulta. Barátnőm erre elmosolyodott, ránk nézett és végül így szólt;

- Összejöttünk.-jelentette be "ünnepélyesen".

- Jó, hogy szólsz...-dörmögtem-De sok boldogságot!-öleltem meg őket.

- Amúgy nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit elhamarkodott?-kérdezte Zayn elég furcsa hanglejtéssel.

- De, de már megbeszéltük.-kacsintott rá Lou.

- Na srácok, induljunk, mert semmi nem lesz belőlünk.-utasított minket Paul.

Mindenki elindult és közölte velem Liam, hogy magángéppel megyünk, tehát csak 8-an leszünk a gépen.

- És az a Casandra, vagy ki?-értetlenkedtem tovább.

- Ő New Yorkba lakik, tehát már ott van.-mosolyodott el.

- Ja értem.

Két megfigyelésem is volt.

Az első, hogy Zayn rohadt féltékeny. És melegen ajánlom neki, hogy ne kavarjon bele a Louis-os dologba, különben magam tekerem ki a nyakát. Amúgy is, nem úgy volt, hogy ők csak szórakoznak?!

A második pedig, hogy nincs itt az a liba... Annyiból jó, hogy vele se gondolta komolyan, viszont most minden éjjel mást fog haza hozni... Zseniális.

- Hé, jól vagy?-pásztázott aggódó tekintetével Liam.

- Ja, igen, bocsi. Csak gondolkodtam. Megismételnéd?-dadogtam zavaromban.

- Azt kérdeztem, hogy ki mellett ülsz?-mosolygott.

- Hát... Nézzük csak, Szabina Louis-val, te Paul-lal, Zayn pedig Niall-el. Tehát maradt Harry, de én biztos, hogy nem ülök be mellé, tehát egyedül.-magyaráztam.

- Ha gondolod szívesen melléd ülök.-ajánlotta fel.

- Jajj, nem kell. Nem akarom, hogy Danielle féltékeny legyen a semmire.

- Ja, elég féltékeny típus...-morfondírozott-De, ügye nem haragszol?

- Dehogy is!-csaptam játékosan hátára.

- Hé! Ez fájt!-próbálta megsimogatni hátát.

- Elnézést...-húztam el a szám, de kitört belőlem a nevetés, mire ő is vihogni kezdett.

Visítottunk, de már nem is igazán tudtuk miért, csak jól esett. A srácok hátra fordultak, és mikor megláttak minket ők is röhögőgörcsben törtek ki, csak Harry tett egy csípős megjegyzést (megkérdezte Liam-től, hogy szakítottak-e Danielle-vel), majd elfordult... Ch..

Mindenki minket nézett, ezt a 6 barom állatot, akik kora reggel már ilyen formában vannak. Ha laikusként nézném magunkat vagy arra gondolnék, hogy részegek vagyunk, esetleg, hogy szívtunk valamit, vagy a harmadik variáció, hogy most engedtek ki minket a diliházból...

Amíg gondolkodtam odaértünk a repülőhöz, ahol rajongók sorakoztak és pár szerencsés lány kapott képet és autogramot is. Ameddig a srácok osztogatták az aláírásokat mi felszálltunk a gépre.

- Akkor biztos nem baj, ha nem melletted ülök?-kérdezte bűnbánó fejjel.

- Dehogy is, hiszen ő a barátod!-löktem meg kicsit-Tényleg! Erről még mesélned kell!-emeltem fel mutatóujjam.

- Jó, jó...-legyintett.

És megérkeztek szupersztárjaink is. Leültek helyükre, de Harry végül állva maradt... Reménykedtem benne, hogy nem akar majd mellém ülni, de nem így lett...

- Leülök.-jelentette ki.

- Ülj, csak ne ide.-válaszoltam.

- Szánalmas vagy.-nézett megvetőn.

- Igen, én vagyok a szánalmas...-mondtam szarkazmussal.

- Pontosan.-mondta, majd megfordult és elment egy másik üléshez.

Szépen felidegesített megint, de megpróbáltam arra koncentrálni, hogy megyek New York-ba és a világ legjobb munkáját fogom végezni,  idióta sráccal és a legjobb barátnőmmel.

Előkerestem Ipod-om, benyomtam a kedvenc dubstep számaim és nézegettem ki az ablakon, míg valaki meg nem kocogtatta a vállam.

* Harry Styles *

Reggel megint Jade mellett keltem fel, de hogy hogy a fenébe keveredett megint az ágyamba már nem emlékszem... Az utolsó emlékem az, hogy a megbeszélés előtt megittam egy fél üveg vodkát meg elszívtam egy füves cigit, és kész, képszakadás. 

Innen már csak képek vannak meg. Emlékszem, amikor Annie beállított és bejelentették, hogy ő az új stylist. Meg hogy kajáltunk és Jade mondott valami nagy hülyeséget, aztán meg hogy jövök fel a lépcsőn... Ezaz Styles(Y).

Másnaposan, de sikerült felkelnem és megreggeliznem. A srácok lenéző, megvető és aggódó tekintete viszont már kezdett idegesíteni, ezért megszólaltam;

- Miért nem lehet elfogadni, hogy így akarok élni?

- Tönkre fogod tenni magad, ember!-emelte fel hangját Louis.

- De b*zd meg! Ez az én életem és úgy teszem tönkre ahogy akarom!-üvöltöttem vele.

- Nem csak a sajátodat fogod! A miénket is, akik állítólag a legjobb barátadi vagyunk! És a rajondókkal mi lenne?! Szerinted nem szakadna meg a szívük, ha a kedvenc bandájuk egyik tagja feldobja a talpát vagy esetleg kilép vagy elzüllik?! Gondolkodjál Harry!-kiabált velem.

- Leszarom! Fitala vagyok és ki akarom használni!-ordibáltam tovább, majd felmentem a szobámba.

Jade már felébredt, de még mindig az ágyamba feküdt meztelenül. Csak nézett, amint kivettem pár cuccot a szekrényemből és elvonultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, hajat mostam és a fogaimat is megpucoltam, majd kicsoszogtam a fürdőből, de a lány még mindig ugyanott ült, úgy tűnik nem veszi a lapot...

- Menj el.-mondtam ridegen.

- Mi van?-nevette el magát.

- Mondom, menj el!-néztem rá komolyan.

- De, megyek veletek a turnéra.-magyarázott.

- Dehogy jössz, na takarodjál!-emeltem fel a hangom ma már másodszorra...

- Nem rakhatsz ki csak úgy!-nézett rám rémülten.

- F*szt nem! Öltözz, aztán menjél már!-dobáltam oda neki a cuccait.

- Harry, normális vagy?-akadt ki-Nem megyek én sehova, max veled a turnéra!

- Hát, ha magadtól nem mész, majd eltűntetlek én.-mondtam neki halál nyugodtan.

Nem igazán értette mire célzok, de amikor odalépkedtem hozzá (időközben magára kapott egy bugyit meg egy fölsőt) és megragadtam a karját, majd húzni kezdtem egyből leesett neki mit akarok. Csapkodott és ordibált, de nem különösebben érdekelt, csak már nem akartam itt látni többet... 

Lerángattam az emeletről, aztán kituszkoltam a bejárati ajtón és becsuktam az orra előtt... Louis végig nézte, de nem szólt semmit csak csalódottan nézett végig rajtam és elment.

Igazság szerint én is csalódott vagyok magamban. Soha nem akartam ilyet tenn nővel, anya is mindig arra nevelt, hogy a nőket becsülni kell, de már nem akarok komoly kapcsolatot. Csak dugni akarok. Annie-be képes lettem volna szerelmes lenni, de neki nem kellettem, más meg nekem nem kell hosszútávra. Ennyi.

***

Annie és Liam nagyon nevettek mögöttünk, ezért hátra fordultam. Egymásba karolva röhögtek a repülőtér közepén... Olyan féltékeny lettem Liam-re, hogy hirtelen kibukott belőlem;

- Mi van, Liam? Szakítottatok Danielle-vel?-kérdeztem kellő szarkazmussal hangomban.

Nem reagált rá, csak megvető fejet vágott Annie-vel egyetemben... Ez a lány... Nem hiszem el, akármit is csinálok csak pofákat tud vágni. Nem hiszem el, hogy ennyire megbántottam volna. Az Istenit, csak Taylor értette félre. 

Eldöntöttem, hogy a repülőn mellé ülök és beszélek vele, de mikor le akartam ülni bunkózott, amitől felb*sztam az agyam és odavágtam neki, hogy szánalmas, pedig ezeket a szavakat inkább magamnak kellett volna mondanom... Végül elültem egy másik kétüléses helyre és zenét hallgattam.

Beszélnem kéne vele, de nem megy... Olyan rideg velem és egyszerűen nem tudok mit mondani, mikor beszól, megfagy bennem a vér... De nem érdekel, hogy akarja-e, végig fog hallgatni. Amint lehet mozogni a repülőn oda is megyek hozzá és megbeszélem vele!